Évet zárt a gyulafehérvári papnevelő intézet keretében működő, a már több mint egy évszázados múlttal rendelkező Erdélyi Magyar Egyházirodalmi Iskola (EMEI). Az ünnepélyes évzáró keretében Kovács Gergely érsek átadta az általa alapított ösztöndíjat, amelyet egy éve a mindenkori ötödév egy kispapja érdemel ki a közösségért kifejtett munkájáért, extrakurrikulárisan végzett tevékenységéért.
Az EMEI tisztikara beszámolt az éves tevékenységekről, a működést biztosító anyagi helyzetről, felidézve az év során tartott öt előadás témáját, amelyek az egyházi év ünnepeihez kapcsolódva próbáltak színt vinni a szeminárium mindennapjaiba, lehetőséget biztosítva a kispapok számára a fejlődésre, önképzésre, az önmegvalósításra az előadások kivitelezése során. Mint a felelős kispapok megfogalmazták, bár sok esetben érezhették azt, hogy értelmetlen, sok időt és energiát felemésztő munkáról volt szó, mégis a megvalósítások, az építő, a műveltséget és önkifejezést segítő tevékenység idén is bizonyította, hogy szükség van az ilyen jellegű tevékenységre, hogy egyre inkább növekedhessenek a kispapok a pappá válás útján.
Az átfogó tevékenységet bemutató beszámolókat követően került sor a Kovács Gergely érsek által püspökké szentelésének első évfordulója alkalmából alapított ösztöndíj átadására, amelyet minden évben egy ötödéves kispap érdemel ki a közösségért kifejtett munkájáért, extrakurrikulárisan végzett tevékenységéért, helytállva a tanulmányokban és példamutatóan gyakorolva a mindennapokban a felebaráti szeretetet. A kispapok és elöljáróik által az ösztöndíjra idén nevesített kispap a szatmári egyházmegyés Vagrin István volt, akit Bőjte Csongor diakónus méltatott. Laudációjában megfogalmazta, hogy a főpásztor egy olyan szeminaristát jutalmaz idén az általa alapított ösztöndíjjal, aki az elmúlt évek során több feladatot is ellátott a közösségben, mindvégig úgy teljesítve megbízatását, hogy önmaga köré csapatot szervezve teljesítette olykor harcok árán is a kapott feladatokat, mindvégig csapatban gondolkodva, közösséget építve. „Akik őrhelyen állnak, éber figyelésre és megsokszorozott munkára vannak kötelezve – fogalmazta meg pár évtizeddel ezelőtt Isten szolgája Márton Áron püspök, amely kijelentés napjainkban is erős hangsúllyal bír. Úgy gondolom, hogy István ha nem is tudatosan, de mindvégig megvalósította ezt a Márton Áron-i gondolatot, hiszen bármilyen területen is kellett helytállni, azt mindvégig hűségesen, kreatívan, új utakat keresve tette, néha ellenszéllel is harcolva tett eleget feladatainak, azokkal az emberekkel együtt, akiket a gondviselés mellé rendelt az évek során” – fogalmazott méltatásában a tavalyi ösztöndíjas diakónus.
Kovács Gergely érsek a díjátadást megelőzően közvetlen hangon szólt a szeminaristákhoz, visszaemlékezve kispapi éveire, amikor szintén nehézségként, olykor plusz teherként élték meg az EMEI tevékenységeket, de később rájöttek, hogy minden a javukra vált az évek során. Hangot adott örömének, hogy az EMEI fejlődik, új utakat keres, hogy be tudja tölteni szerepét a papképzésben, teret biztosítva a személyes fejlődésnek. Az ösztöndíjról elmondta, örül annak, hogy nehéz döntés volt, hiszen minden kispap derekasan kiveszi részét a közösségi életből, de akárcsak az autóversenyzők közül, akik között másodpercek töredéke dönt az első helyről, úgy a szeminaristák közül is nevesíteni kell egy embert, aki példával járt elöl az elmúlt évek során. Megköszönve a közösségért kifejtett munkát, díszoklevél kíséretében átnyújtotta a pénzjutalommal járó ösztöndíjat.
A díjátadót követően minden EMEI-tag oklevélben részesült, elismerve az éves tevékenységet, majd az ünnepség főpásztori áldással és kötetlen beszélgetéssel ért véget.
Forrás: Seminarium Incarnatae Sapientiae
