Szombaton ünnepelte pappá szentelésének 50. évfordulóját Aknasugatagon Vizauer Ferenc nyugalmazott lelkipásztor. A nagy eseményen vele együtt ünnepelt több paptársa, szülőfaluja, Aknasugatag egyházközsége, valamint azon egyházközségek hívei is, akiket szolgálati évei alatt pasztorált. A szentmise ünnepi szónoka Reszler Mihály máramarosi főesperes volt, a liturgián közreműködött a máramarosszigeti egyházközség kórusa.
A szentmise kezdete előtt az aranymisés pap néhány gondolatba összefoglalva papi pályafutásának történetét elmondta, hogy sok más paptársával együtt boldogemlékű Márton Áron püspök szentelte pappá 50 évvel ezelőtt, majd könnyek között adott hálát az elmúlt időszak minden kegyelméért. Mint fogalmazott, az élet bármennyire is messze sodorta sokszor hazájától, szülőfalujáról, Aknasugatagról sosem feledkezett meg. Nyugdíjazását követően úgy döntött, hogy visszatér oda.
Reszler Mihály prédikációjában kifejtette, hogy az aranymise hálaadás ötven év papságáért. „Van miért hálát adni, de ugyanakkor tükör is a jubileumi szentmise mind a jubiláns, mind a többi pap és az egész nép számára. Bele kell néznünk Krisztus arcába ilyenkor, ahol visszatükröződik a papi élet lényege, hogy számadást is adjunk: sikerült a modellt követve azzá válni, ami a papi hivatás lényege? Segítettünk a papnak, hogy az legyen, akinek lennie kell?” – tette fel a kérdést a szónok.
A pap világban betöltött feladatáról elmélkedve az apostoli szolgálatot helyezte előtérbe. „Miért, és mire választott ki Jézus? Mi a pap feladata a világban? Tanít másokat? Tanácsokat ad? Vigasztal? Imádkozik másokért? … A pap jó pásztorként nem retten meg a kockázatoktól, késlekedés nélkül elindul a legelőn kívülre és munkaidőn kívül. És nem fizetteti meg a rendkívüli szolgálatokat. Nem halogatja a keresést, nem gondol arra, hogy „ma már megtettem kötelességemet, legfeljebb holnap foglalkozom vele”, hanem azonnal beveti magát. Szíve nyugtalan, mindaddig, amíg meg nem találta azt az egyetlen elveszettet… A pap szíve kereső szív, amely nem sajátítja ki az időket és a tereket. Nem védi féltékenyen jogos pihenését – a jogost említem, még azt sem -, és sosem követeli, hogy ne zavarják. Az Isten szíve szerinti pásztor nem védi saját kényelmét, nem aggódik jó híre védelméért, hiszen megrágalmazzák majd, mint Jézust” – fogalmazott többek között Reszler Mihály.
Az aranymisén nemcsak a jubiláló pap adott hálát az elmúlt ötven év papságáért, hanem a közösség tagjai is hálájukat fejezték ki Istennek, ugyanakkor verses köszöntések közepette fejezték ki jókívánságaikat. Az ünnepi szentmisét szeretetvendégség követte.
Szöveg forrása: Máramarosi Hírmondó
