Beborít és ellep a hírözön, sokszor magával ragad, mi pedig emiatt úgy érezzük, egyre jobban „kicsúszik a talaj” a lábunk alól. Csak kapkodjuk a fejünket a hírek és álhírek örvényében, miközben egymást érik a globális válságok. Eközben pedig még a gyerekeinknek is mintát kellene adnunk, segíteni őket abban, hogy tudatos médiafogyasztókká váljanak. A társadalmi kommunikáció világnapja alkalmából igyekszünk néhány kapaszkodót nyújtani ehhez, miközben egyházi sajtósként mi magunk is tudatosítjuk, hogy a biztos pontot Jézus Krisztus jelenti. A nap során a Vasárnap hetilapban megjelent Fókusz-összeállításunkból közlünk részleteket. Micaci Cristian írását olvashatják.
Jöjj és lásd volt a mottója a 2021-ben ünnepelt 55. társadalmi kommunikáció világnapja alkalmával megfogalmazott pápai üzenetnek. Ebben Ferenc pápa az újságírókat arra biztatta, hogy cipőjük talpának koptatásával szerezzék meg azt a hiteles információt, amit tanúságtételként továbbítanak a hallgatóság felé, vagyis fáradjanak ki a helyszínre, az egyház és a társadalom peremére, ahol hitelesen gyűjthetik be saját tapasztalatuk alapján közlésük tartalmát. Az egyházi sajtónak is a társadalmi valóságot kell hitelesen tükröznie, amennyiben az egyház átöleli a társadalmi élet minden mozzanatát és valóságát. Az egyházhoz való tartozásunk és az egyházi élet nem korlátozódhat csak a természetfeletti szférával való tudatos, de egymástól független érintkezési pontokra, mint az ima különböző formáinak a gyakorlása, a templom- és szentmise-látogatás, a szentségekkel való élés. Krisztusba vetett hitünk és egyházhoz való tartozásunk átöleli és meghatározza társadalmi létünk minden egyes momentumát, minden egyes kapcsolatát. Ilyen értelemben a vallásos kommunikáció, az egyházi sajtónak a működése sem lehet más, mint a társadalmi teljes valóságnak a kereszténység lencséjén keresztül történő bemutatása.
Nem beszélhetünk olyan egyházi sajtóról, amely csak a vallásos szférával foglalkozik, vagy csak a lelki irodalom művelése képezi tevékenységi körét. Az egyházi sajtónak kötelessége jelen lenni a társadalmi agorán ott, ahol az egyház tagjai mindennapjaikat élik. Az egyházi sajtónak kötelessége azokkal a módszerekkel dolgozni, amelyeket a marketing, gazdaság, politika szabályait követő világi sajtó használ. A kommunikációnak ilyen értelemben kétirányú dinamikája van, amit nevezhetnénk úgy, hogy világ az egyházi sajtóban, illetve egyház a világi médiában. Mindkettő rendkívül fontos és elengedhetetlen. Azonban ha az eszköz, forma, kommunikációs csatornák és felületek azonosak, vagy hasonlítanak mindkét esetében, a cél, a nyelvezet, a képviselt érdek természetesen más. Mindig fennáll a kérdés, hogy hol a határ, meddig lehet elmenni az egyházi sajtó esetében a világi média eszközeinek a használatában. Hol van az a pont, ahol a világi média eszközeinek, formátumának a használata még hozzájárul az örömhír továbbadásának hatékonyságához – hiszen ez az egyházi sajtó fő feladata –, és még nem összeférhetetlen magával ezzel a célkitűzéssel? Ez egy állandó elemzés témája kell hogy legyen az egyházi sajtóban dolgozók számára. Élhet-e az egyházi média a világi média paradigmájára jellemző szenzációvadászat eszközével, amely hosszú távon tekintélyromboláshoz vezet? Nyilván, hogy a valóságnak szenzáció formában való bemutatása a hallgatóság emelkedett ingerszintje elérésének a céljával történik. De miért ne lehetne Krisztus evangéliuma a szenzáció?
Az egyházi sajtó egyik fő feladatára mutat rá Ferenc pápa a társadalmi kommunikáció idei világnapja alkalmával megfogalmazott üzenetében, amelyben azt írja, hogy az egyházban is nagy szükség van arra, hogy halljuk és meghallgassuk egymást. A szentatya szerint időnk odaadása az emberek meghallgatására a szeretet első számú cselekedete. Érdekes kihívás ez, ami gyakorlatilag arról szól, hogy hangot kell adni a hangtalanoknak. A világi médiától eltérő módon – amelynek fő működési eszköze a meggyőzéshez és véleményalakításhoz szükséges sok csatornán, sok felületen, zajosan közölt sok tartalom – a szentatya szerint az egyházi sajtó fő feladata a megteremtett csendben, az elkoptatott cipőben meghallgatni egymás szavát, egymás hallgatását.
Illusztráció: Pixabay
Az új formában meghirdetett és folyamatban levő szinódusnak is ez az alapgondolata, hogy lehetőleg mindenki meghallgató fülekre találjon, hangot kapjon az egyházban. Ezek alapján állíthatjuk, hogy egy szinodális egyháznak szinodális sajtóra van szüksége. Henri Boulad A szív okossága című könyvében számol be arról, ahogyan megtanult úgy lelki beszélgetéseket folytatni, hogy ő semmit sem szólt, csak hallgatott, meghallgatott. Ezek a beszélgetések voltak a legjobbak, állapította meg a jezsuita szerzetes, nem az ő tanácsai jelentették a megoldást a problémára, hanem a Lélek nyújtotta a megoldást, az ő hallgatása által.
Utalva a szinódusi folyamatra, Ferenc pápa arra bátorít, hogy legyen ez nagyszerű alkalom egymás meghallgatására. Az egyházban való közösséget kórushoz hasonlítva a pápa azt is leszögezi, hogy az egység nem egyformaságot, egyhangúságot, hanem a hangok sokaságát és változatosságát, polifóniáját feltételezi. A kórusban minden egyes hang úgy énekel, hogy közben figyel a többi hangra, és az egész harmóniájához alkalmazkodik. Az egyházi sajtó tehát egy meghallgató és hangot adó sajtó kell hogy legyen, amely akkor, amikor megszólal, benne a különböző hangok harmonikusan csengenek fel. Más szóval kifejezve, ez jelenti a hálózatban való gondolkodást és működést. A katolicitásnak, vagyis az egyetemességnek kell érvényesülnie, és bár fontos a helyi egyházi jelleg, egy kórusként, egy hálózatként ugyanannak a Krisztusnak a szolgálatában kell állnia. Természetesen a végső szó joga a Lelket illeti, az egyházi sajtónak is belőle kell ihletet merítenie, és talán ez az, ami leginkább megkülönbözteti az egyházi kommunikációt a világitól. A szinódus kapcsán a szentatya ezt így fejezi ki: „Újra felfedezhetjük a szimfonikus egyházat, amelyben minden egyes ember a saját hangján énekelhet, a többiek hangját ajándékként fogadja, azzal a tudattal, hogy így tud megszólalni az a teljes harmónia, amelyet a Szentlélek komponál.”
Az írás kicsivel rövidebb változata megjelent a Vasárnap hetilap 2022/22-es számának Fókusz-összeállítása részeként.
