Laus Nikolaus SDS helyi plébános és a temesvár-erzsébetvárosi szalvatoriánus nővérek kezdeményezésére 2009. november 22-én Temesváron imaháló alakult, amelynek tagjai személyesen vagy család keretében kötelezettséget vállaltak, hogy megtartva fogadalmukat, minden hónap egy általuk választott napján imáikat és jócselekedeteiket a lelkipásztori és szerzetesi hivatásokért ajánlják fel, havonta részt vesznek szentségimádáson és az éves találkozókon, továbbá új tagokat toboroznak. A közösség jelenleg mintegy 220, zömében római katolikus és görögkatolikus tagot számlál, akik Temesvárról, Aradról, Resicabányáról, Déváról és Lugosról, valamint Ausztriából, Németországból és Izraelből csatlakoztak a kezdeményezéshez. Az imaháló éves találkozóját mindig a Jó pásztor vasárnapján tartják. Idén erre május 8-án a temesvár-erzsébetvárosi templomban és plébánián került sor.
A rendezvény meghívottja Szilvágyi Zsolt pasztorális püspöki helynök, temesvár-józsefvárosi plébános volt, aki az összejövetel témájához kapcsolódóan személyes tanúságtétel keretében eddigi lelkipásztori tapasztalatait osztotta meg az egybegyűltekkel. Ugyanakkor, mint azt Szilvágyi Zsolt már az elején megemlítette, a találkozóra nem egyedül érkezett. Vele tartott az a három teológiai hallgató is, aki a Jó pásztor vasárnapját megelőzően látogatott el a temesvári egyházmegyébe, és kapcsolódott be néhány napig a józsefvárosi plébánia lelki és liturgikus programjába. Így az egybegyűltek ez alkalommal négy tanúságtételt hallhattak.
Elsőként Kerekes Péter diakónus, VI. éves teológiai hallgató lépett mikrofon elé, és köszönettel fordult mindazok felé, akik a papi és szerzetesi hivatásokért imádkoznak. Ugyanakkor arra kérte az egybegyűlteket, hogy emellett imádkozzanak a fiatalokért, valamint családanyai, családapai hivatásért is. – Hiszem, hogy ha egy közös célért imádkozunk többen összegyűlve, akkor a jó Isten megadja azt nekünk. Imádkozzanak a fiatalokért, a keresztény hivatásokért, édesapai, édesanyai hivatásokért, olyanokért, akik világító fáklyákká tudnak válni a közösségek életében – fogalmazott a diakónus.
A nagybányai Fekete Csaba I. éves teológiai hallgató és a Szeben megyei Boarna Miklós István II. éves szeminarista személyes hangvételű tanúságtétele is magával ragadta a hallgatóságot. – Bármennyire is szerettem volna elkerülni a papi hivatást, mindig újra megszólalt bennem. Tavaly végül igent mondtam Isten hívására. A huszonhét év alatt a sok ministrálás, a szentmise látogatás, kilenc éven át a mindennapi rózsafüzér ima volt, ami erősített és megtartott ebben a hivatásban – mondta Fekete Csaba. A címben idézett szavak pedig Boarna Miklós Istvántól származnak, aki úgy fogalmazott: – Megéri Isten közelében élni a mindennapokat, megéri engedni saját akaratunkból és keresni Isten akaratát.
Szilvágyi Zsolt püspöki helynök, akit saját elmondása szerint 21 évvel ezelőtt szenteltek pappá, Szent II. János Pál pápa egyik könyvének címét idézve jellemezte a lelkipásztori hivatást: ajándék és titok. – Lelkipásztori utamon elsősorban a mindennapi személyes ima jelent nagy segítséget, de sokat számít a közösség megtartó ereje és a hívek imája – mondotta a temesvár-józsefvárosi plébános.
A továbbiakban a programban kiscsoportos foglalkozás szerepelt, amelynek keretében a jelenlévők három kérdésre kerestek választ: a járvány idején mi adott lelki erőt, az életben eddig ki volt a jó pásztor, illetve mit tehetne személyesen mindenki, hogy az emberek közelebb kerüljenek Jézushoz, aki a jó pásztor. A szentségimádást és a rózsafüzér ajtatosságot követően P. Barazsuly István SDS helyi plébános szentmisét mutatott be, homíliájában pedig az ima és a hit fontosságát, összetartó erejét emelte ki.
Végezetül a szervezői csoport nevében Bálint Klára köszönte meg mindenkinek a jelenlétet és a hozzájárulást a programok gördülékeny lebonyolításához.
