A kolozsvári Szent Mihály-pébánia ad otthont a minden hónap utolsó szerdáján esedékes Alzheimer Cafénak. Az idén februárban indult program vendége ezúttal Nemes Melinda Mária volt, aki a kolozsvári állami idősotthonban dolgozik szociális munkásként, évtizedek óta kezel Alzheimeres betegeket, valamint a családban is megtapasztalta a betegséget. Az est házigazdája a Máltai Szeretetszolgálat részéről Andrásy Paula volt, aki bemutatta az előadót, moderálta a beszélgetést. Az Alzheimer Café április 27-ei témája: Méltóságteljes gondozás demens-barát környezetben.
Nemes Melinda Mária előadásában kitért a méltóság fogalom meghatározásaira, beszélt a szentírási alapjairól, s hangsúlyozta: az Isten képére teremtettség mindig megmarad, nem lehet elvenni. Felhívta a figyelmet az Alzheimer-kór korai ismérveire, jeleire, amelyek figyelemfelhívó jellegűek. Az autóvezetésben is óvatosnak kell lenni, mert a reflexek is gyengülnek a memória fokozatos gyengülésével. Ahogy a betegség súlyosbodik, úgy szaporodnak a tünetek is. Jellemző, hogy téveszméi lesznek a betegnek: azt hiszi, meglopják, nem tudja, hol van, előfordul, hogy nem ismeri fel a környezetét: Kik ezek? Kik vagytok?
Az előadó beszélt arról is, milyen elvekre kell figyelni a demens betegek gondozásában. Kiemelte: Tudni kell felismerni a beteg méltóságával való visszaélést! A beteget kell központba állítani, nem a betegséget. Figyelembe kell venni, hogy még betegen is bio-pszichoszociális, spirituális lény az ember. A beteg jogairól az előadó elmondta: Európai Uniós országokban a méltóság alkotmányos jog.
A demens betegek esetében fontos szerepe van a foglalkoztatásnak is. Ahogy a beteg képességei romlanak, foglalkoztatni kell, ami számukra érzelmi, önkifejezési lehetőség, hasznos lehet az állatasszisztált terápia, a rajz, a festés, a zene… Fontos a beteg életútjának megismerése; ha tudjuk, mit szeretett, könnyebb megszervezni a foglalkoztatást, ezek függvényében az aktivitásait személyre szabottan tudjuk megszervezni.
A beteggel való kommunikáció is fontos, ahogyan lehet, állapotához mérten, mert ha odafigyelünk, jelzi, mi zavarja. A demens betegnek a legjobb otthon, a megszokott környezetben lennie, mert ez támogatja a beteg önállóságát, segíti a tájékozódását, otthon biztonságban érzi magát. Súlyos demens beteget a tükör felizgathatja, mert nem ismeri meg magát. Az előadót kiegészítették a hozzászólók, van, akinek tapasztalata, hogy jó lehet a tükör: például egy ajtóra szerelt tükör „nem engedi kimenni” a beteget, visszafordul, nem csatangol el.
Ami fontos még, amit az előadó kiemelt: Legyen fény, mert a beteg fél a sötétben. Balesetmentesítsük a fürdőszobát. Optimális, ingergazdag környezetet alakítsunk ki, használjunk feliratok helyett piktogrammokat. A színkiemelés, színkontraszt segít a betegnek tájékozódni. Ameddig tud közlekedni, hasznos a kulcstartóján, zsebében, táskájában tartott azonosító. Egy védett környezetben, ha lehet, jó kialakítani egy sétautat, kerengőt, virágokkal, apró látnivalókkal. Az úgynevezett „emlékek parkja”, sétánya, lehetőség szabadlevegőn lenni, sétálni, s mégsem tud elcsatangolni, elveszni a beteg, tolószékkel is megközelíthető. A kertészkedés növeli a fizikai aktivitást, stresszcsökkentő hatása van, támogatja a szociális interakciót. Fontos megismerni a beteg történetét: ha tudjuk, mi volt fontos számára, mit szeretett, jobban el tudjuk látni, meg tudjuk a gondozását szervezni.
A kérdésre, hogy jó-e beutalni intézménybe a demens beteget vagy sem, több válasz is van. Egyes vélemények szerint a betegnek jobb hivatásos körülmények közt. Mások szerint jó volna otthon, hivatásos gondozói segítséggel gondozni a beteg hozzátartozót, családtagot. Vannak, akik azt mondják: beutaltuk, és azért jövünk, hogy megnyugodjunkk, hogy jól tettük…
A következő Alzheimer Café május utolsó szerdáján lesz a Szent Mihály-plébánián, ahová a szervezők várnak minden érdeklődőt, hozzátartozót, érintettet.
