A környezetvédelem már kisiskoláskorban újra meg újra felmerül a vallásórákon. Mivel minden gyereknek van tapasztalata a természetről (már látják és érzékelik az évszakokat, kirándulnak, vagy akár kertészkednek is néhányan), a teremtett világ védelme elsősorban annak kapcsán kerül szóba, hogy ezt a csodás világot ajándékba kaptuk, és éppen ezért vigyáznunk kell rá. Mintha kulturálisan már örökölné ez a generáció, nagyon ügyesen tudják, hogy ők mit tehetnek a környezetvédelem érdekében. Fákat ültetni, vigyázva járni a természetben, szelektíven gyűjteni a hulladékot, minél kevesebb műanyagot használni, a kinőtt ruhákat továbbajándékozni, kevés vizet használni, takarékoskodni az elektromossággal stb.
A nagyobbaknál már bejön az emberi élet védelme is, és nyilván a komplexebb környezettudatosság is: karbonkibocsátás, globális felmelegedés, csomagolásmentesség, túlzott húsfogyasztás kerülése, használt olaj leadása stb. Ebben a korban talán még jobban átérzik az egyéni felelősséget, gyakran például ők adnak ötleteket nekem a környezettudatos magatartáshoz.
Előfordul, hogy a gyerekek a napi témától eltérően is feltesznek kérdéseket, amelyek szintén a környezetvédelemhez vezetnek, ilyenkor aggodalmat, bizonytalanságot érzek bennük a jövő iránt. Ugyanakkor tudják, hogy ők mit tehetnek, és ezt próbálják is megvalósítani.
Elég sok olyan téma van a tantervben is, ahol önkéntelenül is felmerül a környezetvédelem, ilyen például: A mennyei Atya a teremtett világ által gondoskodik rólunk, az ég madarairól szóló példázat, Szent Ferenc, az élet védelme, és még sorolhatnám.
Székely Beáta
Az írás megjelenik a Vasárnap 2022/17-es számának Fókusz-összeállítása részeként.
