Jézus, mielőtt megtörténne elfogatása, tanítványai körében van. Megmossa lábukat, együtt étkezik velük. Megtöri a kenyeret, új értelmet ad az ételnek és az életnek. Ami velem történik, azt megérzik, megélik szeretteim is, nem tarthatom titokban. Munkámban nehéz sorsokkal találkozom, amelyek engem is megviselnek. Hazatérve mit és milyen céllal osztok meg családtagjaimmal mindebből?
Értékünk az ember, hiszik és élik is a Gyulafehérvári Caritas munkatársai, és ha ez a kijelentés elhangzik, a kliensekre, kedvezményezettekre, gondozottakra, ellátottakra gondolnak, akikkel munkájuk során kapcsolatba kerülnek. Sok szó esik a szeretetszolgálatról hétköznapokon, és még több ünnepek közeledtével. E történetek főszereplőjévé csak ritka esetben válik egy-egy segítő. Pedig ő is érték, ő is ember… nem is akármilyen. Emberi megélések következnek tehát, a nagyhét minden napján a Caritas munkatársai fednek fel egy kicsit magukból, olyan történeteket, amelyek formálták őket, hozzátettek emberségükhöz. Az egyház szociális tanítása ez, személyes köntösben, emberközelben. Jézussal járjuk az utat, minden nap egy-egy kérdés kerül terítékre, illetve a hat régióban dolgozó munkatársak válaszai. A kérdés mindenkinek szól, a kálváriát járva érdemes mindenkinek megválaszolni, mások válaszából pedig, a feltámadásra várva, töltekezni.
Munkahelyemet a gondviselésnek köszönöm. Nehéz periódusban, a járvány idején kellett munkahelyet váltanom. Sokat imádkoztam, egy munkahelyért, hogy ne kelljen külföldön, családomtól távol lenni. Megadatott, és még hozzá olyan helyen, hogy naponta szentmisével kezdhetek. Az Oltáriszentséggel megerősítve könnyebb a nehéz sorsokat elfogadni, támogatni. Megpróbálok minél kevesebbet hazavinni a munkámból, inkább Istennek adom át. Neki mindenkire gondja van, rám is, családomra is, munkatársaimra is, sőt munkámra is. Családom legtöbbször csak azt látja, hogy fáradt vagyok, de a családom öröme nekem is töltődés. Családommal csak a jó dolgokat osztom meg!
Bálint Lajos Lóránt, csíkszéki régiós képviselő, nappali foglalkoztató vezetője
Munkám során nagyon sok impulzus ér, minden nap új helyzetekkel találkozom, nagy örömökkel, nagy problémákkal, és azzal, ami e kettő közé belefér. Sok embertől sokat lehet tanulni, így minden nap tartogat meglepetéseket, új dolgokat, felismeréseket, amik mindig új értelmet adnak a munkámnak. Ott lenni az emberek mellett nagy feladat, de kiváltság is egyben. Alapjában véve minden történést lehetőségként szemlélek a munkában és a magánéletben egyaránt. A tanulságot próbálom megtartani mindenből, a sikerből és a tévedésekből egyaránt.
Mindennapi munkámból legszívesebben az örömöket viszem magammal haza. Amikor ezekből hiány van, tanulságokkal és reménnyel állok a következő nap elé, viszont egy jól sikerült program, rendezvény vagy csoport után fáradtan hazaérve jól esik visszagondolni a munkára: pl. a pénteki Roma nap nagy lendületet adott a következő sűrű időszakhoz. Emberek vagyunk, az együttérzés megtapasztalása felemel, ha nincs lendület, akkor ad, ha van, akkor szaporítja.
Tókos Norbert, udvarhelyszéki ifjúsági mentor
Munkám során érzem és tapasztalom az emberi-gyermeki sorsok mélységét, a remény éltető erejét, a szeretet sugárzó hatását. A családban, baráti kapcsolataimban és párkapcsolatomban érzem, tapasztalom azt a lelki erőt, amely segít a mindennapokban, a problémák elviselésében, megoldásában és nem utolsó sorban az örömködésben. Bízom ezekben az emberekben, felelősséget érzünk egymás iránt, kapcsolataink kölcsönösségen alapulnak, a kommunikációnk nyílt. Így szükségét érzem annak, hogy beszéljek velük arról, amit épp átélek, megélek. Fontos az érzelmi teherbírás fokozása, ugyanis ettől függ, hogy hogyan vészelek, vészelünk át egy-egy helyzetet vagy egy nehéz időszakot. Fontos, hogy véleményt mondjanak a cselekedeteimről, hogy érzelmi egyensúlyt, megnyugvást, pihenést, regenerálódást biztosítsanak, hogy támogassanak a felmerülő problémákban, mind gyakorlati, mind pedig konkrét segítségnyújtással. Amennyi nehézséggel kell megküzdenem, annyi könnyed pillanat deríthet jókedvre. Amennyi fájdalommal szembesülök, annyi örömöt is megosztanak velem. S amennyi kudarc ér, annyi sikernek is részese lehetek. Ez a lényeg. A gyerekek szeretetét jelképezte az az általuk készített „Én ilyen vagyok” önjellemzés, amely buborékjaiba ráírták azokat a tulajdonságaimat, amelyeket értékesnek tartanak bennem. Ez egy örök emlék marad és amerre megyek, mindig magammal fogom vinni ezeket a gondolatokat, hogy tudjam, milyennek kell lennem.
Földi Mária, háromszéki szociálpedagógus
Családomnak az elmúlt években biztosan sokszor volt nehéz velem. Nem mindig tudom otthagyni a munkában azt, ami ott történik velem. Néha, ha olyan helyzetekkel találkozom, ahol nem tudok segíteni, akkor elviszem haza és gondolkodom a megoldáson. Ezt általában látja a családom és megbeszéljük. Volt olyan alkalom, amikor gyermekeim segítettek megtenni a következő lépést, és másként látni a felmerülő kihívásokat. Hálás vagyok érte és számomra a családom adja a munkámhoz szükséges erőt.
Gáll Gabriella, gyergyószéki kinaesthetics-tréner
Hazatérve elgondolkodom azokon a sorsokon, amelyekkel a napokban találkoztam. Úgy gondolom, hogy azáltal, hogy lehetőségem van közelebbről megismerni egy-egy egyén sorsát, ajándékra lelek. Ő segítségként éli meg, de lehet, hogy az ő sorsa számomra üzenetet rejteget. Sokszor jól esik elgondolkodnom azon, hogy Isten általa mire szeretne engem tanítani, vagy éppen mire hív, hogy mit tegyek. A szolgálatom által kerülők közelebb Istenhez és azáltal, hogy a szembe kerülő sorsokban nem a halált, hanem az életet próbálom megtalálni, az a legcsodálatosabb érzés, amivel nem enged elmerülni a kilátástalanságba. Úgy gondolom, hogy az ajándékot érdemes családtagjaim felé is bontogatni, így tapasztalataimat megosztom velük, vagy figyelmesen követem véleményüket, az élet jeleit, az élet értelmét keresve.
Bojoievschi Éva, marosszéki ifjúsági mentor
Gyulafehérvári Caritas
