Negyedik alkalommal tartottak jegyes hétvégét Imecsfalván házasságra készülő párok számára. Több pár beköltözik a plébániára, hogy együtt megéljenek egy olyan élményt, mely istenélménnyé formálhatja kapcsolatukat, házasságra való készületüket, illetve későbbi családi életüket. Mindig ajándék látni azt az átalakulást, amit ez a hétvége hoz a jegyespárok életében – írja az eseményről Hajlák Attila-István plébános, aki beszámolt az eseményről.
Hat házaspárral közösen tartjuk, vezetjük azt a hétvégét, amit idén április első hétvégéjén tartottunk. A házaspárok őszintén osztják meg életüket, s ez gyökeres változásokat eredményez a jelenlévőkben. Ebben az évben a jegyeshétvége meghívottai: Fűzi Enikő és István (Csernáton), Fazakas Mónika és Károly (Csíkmadaras), Orbán Magdika és Csaba (Csíkszentmiklós), Czira Ági és Márton (Kézdivásárhely), Lakatos Éva és Lóránd (Kézdivásárhely) és Zsigmond Izabella és Miklós (Lemhény).
Nekem, papnak mindig lelkesítő és új lendületet adó tapasztalat, élmény megélni ezen napokat. Elmondom mindazon tudnivalókat, amelyeket egy pap kell megosszon, a házas élet összetettségéről pedig a meghívott házaspárok osztottak meg bizalmas élményeket, tapasztalatokat.
A jegyespárokat megírták, hogyan élték meg ezt a hétvégét, mit jelentett számukra. Ebből osztunk meg egy kis ízelítőt:
„Az imecsfalvi jegyeshétvégén alkalmunk volt olyan párokkal találkozni, akik a miénkhez hasonló élethelyzetben vannak, és érdekes volt a felismerés, hogy ők is ugyanolyan kérdésekkel, problémákkal szembesülnek, mint mi. Emiatt ezek a problémák már nem is tűnnek annyira ijesztőnek, és a tapasztalatcserékből is sokat gazdagodtunk. A meghívott házaspárok őszinte és hiteles megosztásai több fontos témát érintettek, amikről mind jó volt hallani.” (Lázár AnnamáRia, Tusnád)
„Számomra ez a hétvége a lelki feltöltődést, az Istenhez való viszonyom megerősödését, valamit a magam, a párom és a kapcsolatunk erősségeit, gyengeségeit és fejleszthető lehetőségeit adta a kezembe, kezünkbe. Hálatelt szívvel gondolok arra a hat házaspárra, akik nyitott lélekkel álltak hozzánk, hogy elmeséljék életük egy darabkáját, és megmutassák, hogy mind küzdünk valami problémával. Mindenki elbeszélését valahol be tudtam illeszteni a saját életünkbe, de megmutatták azt is, hogy Istennel hárman bármi áthidalható, és megoldható. Örömmel gondolok arra a hat párra, akikkel ezt a hétvégét együtt töltöttük, és a harmadik nap végére idegenekből egy jó baráti társaság alakult ki, és szívből remélem, hogy ezek a barátságok hosszú évekre megmaradnak, ha mi is teszünk érte. Végül, de nem utolsó sorban pedig köszönet neked, pap bácsi és a szüleidnek, hogy megszerveztétek, ezt az egész leleki hétvégét, nélküled, nélkületek ez nem jöhetett volna létre, ez a sok ember nem került volna be az életembe, ennyivel is kevesebb lennék. Hiszem, hogy minden okkal történik.” (Angyalka, Csíkszereda)
„Nagy hála és köszönet! Elsősorban Attila pap bácsinak, hogy meghívott minket erre a jegyes hétvégére. Másodsorban hála a házaspároknak, akik megosztva életük történetét velünk, legyen az a szép oldala vagy a nehezebb pillatok, rengeteg tapasztalatot tudunk szerezni. Ugyanakkor hála a többi jegyes párnak, akik megosztva velünk kapcsolatukat, bepillantást kaptunk, hogy mindenkinek vannak nehézségei és nem csak nekünk. Úgy érzem, úgy mentünk erre a hétvégére, mint egy száraz szivacs, és vasárnapra, megszívva magunkat, rengeteg új tapasztalattal távoztunk. Szeretném, hogy veled és az itt megismert párokkal, legyenek azok házasok vagy jegyesek, tartsuk a kapcsolatot a jövőben is, mert új barátságok születtek és a későbbiekben is meg tudjuk osztani élettapasztalatainkat, ezzel is segítve egymást. Nagyon szépen köszönjük!” (Alexandru, Csíkszereda)
„Először is hálás vagyok a jó Istennek, hogy el tudtunk menni erre a hétvégére. Nagyban megváltoztatta az életemet/életünket. Személy szerint megtanultam értékelni az életemet és azt a sok csodát , kegyelmet és áldást, ami benne van. Megtanultam, hogy Isten nélkül nincs értelme az életnek és vele egységében érdemes élni. Arra is rájöttem, hogy a dolgokat, melyek az életemben vannak, ne vegyem természetesnek, hanem dolgozzak értük és kérjem a jó Isten áldását. Hálás vagyok Szabolcsért, és igen ez a hétvége rámutatott, hogy mekkora csoda az életemben, és ezt eddig nem értékeltem!” (Zsuzsi, Csíkszereda)
„Nehéz elmondani azt az érzést, amit okozott. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen mély dolgokat lehet megélni. Nem tudok elég hálás lenni, hogy ezeket az érzéseket a párommal tudtam átélni, megosztani. Hétfőn annyira sok érzelem volt bennem, hogy teljesen össze voltam zavarodva, nem értettem, hogy mi is történt, de tudtam, hogy valami biztosan megváltozott. Nem tudok elég hálás lenni, hogy rávezettél bennünket, hogy milyen szép az élet, és milyen szépen lehet együtt élni valakivel, még akkor is, ha millió problémánk van. Huszonkilenc éves vagyok és ilyen istenközeli élményem nem volt, és sosem éreztem magam ennyire közel a társamhoz. Köszönöm. (Csaba, Tusnád)
„Hogy éltük meg a hétvégét? Először is, mint egy villámgyors betekintés a házasélet jó és rossz, felhőtlen és borús pillanataiba. Többször is mondtuk egymásnak a hétvége folyamán, hogy csak úgy repül az idő, és valóban így volt: azt vettük észre, hogy a péntek délutáni báb-pár-választásról a vasárnapi összefoglalóra ugrottunk, rengeteg élménnyel, információval gazdagodva természetesen. Életünk egyik legmeghatározóbb döntése előtt elképesztően jól jött ez a hétvége, én mindenkinek kötelezővé tenném esküvő előtt (esne a válások száma, az biztos). Útmutatást kaptunk egyszerű, hétköznapi problémákban, és ami ennél is fontosabb, a közös beszélgetéseken keresztül még jobban megismerhettük társunkat és önmagunk is. Egy szorosabb, bensőségesebb kapcsolat alakult ki kettőnk közt, és mindketten közelebb kerültünk Istenhez. A napokban kapott tesztek, feladatok alapvető kérdéseket foglalkoztattak, amiket a hétköznapi futásban nem beszélünk kellően át. Rájöttünk, hogy szüleink, neveltetésünk milyen nagy hatással van kapcsolatunkra, és kaptunk hatékony problémamegoldási módszereket is, ezeket alkalmazva törekszünk majd mi is kevesebbet játszmázni. Megértettük, ahhoz hogy kapcsolatunk/házasságunk igazán jól működjön, mindennap tennünk kell érte, és ha valami nincs rendben, akkor sem keseredünk el, nem dobjuk ki, nem állunk tovább, és merünk segítséget kérni. Köszönjük. (Betti és Levi, Kézdivásárhely)
A fiatalok beszámolóját olvasva láthatjuk, hogy a jó Isten mennyire meg tudja érinteni házaspárokon keresztül a házasságra készülő fiatalok életét, kapcsolatát. Nagyon hálás vagyok ezért a hétvégéért. Adja a jó Isten, hogy sok ilyen élmény formáljon át mindenkit a maga élethivatásában.
Hajlák Attila-István plébános
