A nagyváradi egyházmegye területén hitoktatást végző pedagógusok és lelkipásztorok részére kétnapos szakmai–lelki programot vezetett Nagy Enikő M. Kriszta mallersdorfi ferences nővér.
A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Katekétikai Központja és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Partiumi Oktatási és Módszertani Központja által szervezett, a püspökség zarándokházában április 8-án és 9-én megtartott programon közel húszan vettek részt. Ez az alkalom a Kriszta nővér által Nagyváradon évekkel korábban megkezdett képzéssorozatba illeszkedik, a meghívók ugyanis fontosnak tartják, hogy az egyházmegye hitoktatói mind közelebb kerüljenek a minden korosztályt mélyen megérinteni képes, a nővér által több mint két és fél évtizede népszerűsített Franz Kett-pedagógiához. A jelenleg Brassóban élő szerzetesnő most úgy ismertette az egységes, értelemorientált valláspedagógia főként iskolai és plébániai hittanórákhoz igazított módszertanát, hogy közben a résztvevőket is saját lelki élményekhez juttatta.
Mint minden korábbi alkalommal, Böcskei László megyés püspök ezennel is kiemelt figyelmet tanúsított a program iránt. Az alkalom az ő köszöntő, megnyitó szavaival vette kezdetét, majd az ő köszönetnyilvánításával és áldásával ért véget. Közben pedig a püspökség szervezésében párhuzamosan zajló ifjúsági lelkinap zenés programpontjára is meginvitálta a résztvevőket.
A módszertani-lelki program tematikájának összeállításához Benedek Ramóna, a nagyváradi egyházmegye hittantanárainak módszertani felelőse adott támpontokat. A nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban hittantanárként tevékenykedő pedagógus is rendszeresen használja óráin a Kett-pedagógiát. Elmondása szerint ezzel tudja a leginkább megérinteni neveltjei lelkét, az ilyen órákat várják a legjobban a líceum legfelső osztályaiba járó fiatalok is. Most elsődlegesen azért mutatkozott jónak a húsvéti misztérium körüljárása, mert diákot és tanárt is segít az ünnepre hangolni, de a képzésen feldolgozott témák – éppen azért, mert hitünk központi misztériumát érintik – az ünnep elmúltával is „aktuálisak” és felhasználhatók maradnak. A „Kett-órákon” a pedagógus is töltekezik, nem beszélve arról, hogy ez a keret diákjai közelebbi megismerésére és a velük való személyesebb kapcsolat kialakítására is kiváló lehetőséget biztosít számára.
– A mostani programunk az Üdvösség és élet a keresztben címet kapta. A Franz Kett-pedagógiánál hangsúlyozott tapasztalati spirálra építettem fel ezt a témakört, de nem kimondottan a húsvéti eseményeket akartam feldolgozni, hanem azt, ami a feltámadás „mögött” van. Igyekeztem arra is figyelni, hogy az egyes témák több korosztályhoz is adaptálhatók legyenek. A kereszt mint emberi létünk szimbóluma. Keresztben állni – keresztben lenni, ezzel a témával kezdődött a program. A kereszt játékos felfedezésétől indítottunk, de nem a szenvedés keresztjétől, hanem a „keresztembertől”. Régészeti leletek tanúsítják, hogy az ember már tudatosodása hajnalán is kereszt formában ábrázolta az emberi testet. Ezt a Kett-pedagógia is hangsúlyozza. Az első feldolgozás mozgásos és alkotásos egységeinél nyomatékot kapott, hogy mindnyájan a földön állunk, onnan formálódunk, növekszünk, onnan kapjuk a táplálékot, majd a halálban újra földdé válunk. Ugyanakkor az ég felé nézünk, felfelé emelkedünk, növekszünk, nyújtózunk, az ég felé tárulkozunk ki, a bőségre, fényre, végtelenre vágyva. Személyiségünk középpontja viszont a szívünk, amelynek tájékáról indulnak a kitárulkozni, másokkal és a világgal összekapcsolódni képes kezeink. Ennek a „keresztemberségnek” a tudatosításától és „megtapasztalásától” indítottunk – fogalmazott Kriszta nővér.
A második, Együtt keresztet alkotni című egységben már a keresztről mint egymással összekapcsoló valóságról volt szó. Itt már megjelent a természetfeletti jelleg, és ilyenformán jó összekötő kapocsnak bizonyult A Jézus, aki „élte” a keresztet téma előtt. Jézus szívemberként és keresztemberként lett bemutatva, akit bárki képes követni. A program egyik legszebb és legmélyebb egysége az Isten szeretete túlmutat minden kereten címet kapta. A cél annak megmutatása volt, hogy ez az abszolút és feltétel nélküli szeretet Jézusban öltött testet. A vele való egyesülés megszabadítja az embert minden korlátjától – a haláltól is –, és bőséges életet ad neki. Ezt kiválóan szemléltette az a képkeret, amelyikből két mozdulattal – átlósan szétszedve – éppen keresztformát lehet alkotni. Az emberi „keretezés” lehetőségeiről és csapdáiról is volt lehetőség gondolkodni, majd a tanításában és cselekedeteiben minden keretet szétfeszítő Jézus került a középpontba. A kiscsoportos beszélgetések következtetése az volt, hogy Jézus szinte minden helyzetben kereteket tört szét, de mindahányszor úgy, hogy a legtisztább szeretetből cselekedett. A jézusi szív kereszten való megnyitása szimbolikus cselekedetként is értelmezhető: megnyílt Jézus középpontja, a szeretet székhelye, hogy ilyenformán Isten nyilvánvalóvá váljék. Itt tört össze minden keret, és ez győzte le a halált.
Az elvontabb témákhoz is szuggesztív padlóképek társultak, amelyeket a szintén a szimbólumok nyelvén szólaló saját alkotások egészítettek ki. Szintén látványos, testből megformált elemekkel és beszédes padlóképekkel építkeztek a Szenvedés kelyhe, majd a Mária Magdolna találkozik Jézussal és a Békesség nektek! – Jézus velünk jár az úton című, az emmauszi tanítványok tapasztalatát bemutató témafeldolgozások is. Ezek már szorosabban kötődtek a konkrét bibliai történésekhez, de a sajátos megközelítési módok által mindegyik esetben a történeteken „túli” mélységek kerültek előtérbe.
– A keresztből indítottunk, de a kehelyhez érkeztünk. Ebben a kehelyben, azaz a kehelyhez társuló lelki folyamatokban valójában a Nagypéntek is benne van. Az öröm, a fájdalom a mi életünkben is jelen van, és ezek elfogadásából lesz az öröm- és szenvedéskehely: az üdvösség kelyhe” – fogalmazott Kriszta nővér.
Az elfogadásra való nyitottság tudatosítása, majd a saját „életkelyhek” megalkotása minden bizonnyal mély lelki rezdüléseket indukált a résztvevőkben. Ugyanúgy, mint a – Mária Magdolna élményéhez hasonló – személyesség, a „néven szólítás” tudatosítása, illetve az emmauszi „útitárs” felismerése és az ebből születő rezdüléseknek a szimbólumok nyelvére való leképezése. A témafeldolgozások során kérdések, vélemények megfogalmazására is kínálkozott lehetőség. Így volt ez az emmauszi történettel kapcsolatosan is, amikor a padlóképhez használt szimbólumok cseréje merült fel. Ebbe a beszélgetésbe Böcskei László püspök is bekapcsolódott, és didaktikai kontextusban is értékes, de püspöki tanításként is értelmezhető gondolatokkal egészítette ki az elhangzottakat. Gondviselésszerűnek mondta, hogy éppen ezzel a képpel zárul a hitoktatói lelki program, hiszen éppen ezt a történetet elmélkedte végig húsvéti köszöntőjében is. A jelenlegi helyzet – mint mondta – különösen is Krisztus jelenlétének felismerése felé kell fordítsa a keresztény embert. Amint az Eugéne Burnand svájci festő által megfestett emmauszi tanítványok, úgy a mai keresztények is „ellenszélben” kénytelenek járni. A jó Isten gondviselése viszont ott is jelen van, csak merni kell őrá hagyatkozni. Az ő erejével mindent le lehet győzni, lehet vállalni az örömhír hirdetését és el lehet köteleződni egy békésebb, jobb jövő építésére.
A nagyváradi egyházmegye hitoktatásban részt vevő pedagógusai és papjai április 8-án és 9-én különösen szép segítséget kaptak a húsvét közelgő és mindennapi megünnepléséhez.
Ozsváth Judit
