A festmény Giotto di Bondone reneszánsz festő egyik falfestménye, amely a Padova-ciklushoz tartozik és a Scrovegni-kápolna hajóját díszíti. Ezen sorozat Jézus életét különböző mozzanatokban mutatja be a születésétől a feltámadásáig. Megalkotásának ideje 1303 és 1306 közé tehető, és a művészettörténészek Giotto főművének tekintik. A Jézus bevonulása Jeruzsálembe azon jelenetet tárja elénk, amikor a Megváltó az emberektől körülrajongva vonul be a szent városba, ahol majd beteljesíti a megváltás művét.
Az emberek örömmel fogadják, és ruhájukat a lába elé terítik, mint szőnyeget. Akik a tömeg miatt nem tudtak közel jutni, a távolban lévő fákról szemlélik az eseményeket. A szamárháton közeledő Messiást, aki majd reményeik szerint felszabadítja őket Róma elnyomása alól, kitörő örömmel üdvözli a városkapuhoz kiözönlött tömeg. A kék háttér, amely általános jellemzője Giotto munkáinak, nem csak az eget, de egyúttal Isten jelenlétét is jelképezi. Ebben az esetben Jézus benső világát mutatja, hiszen ő nem akar mást, mint beteljesíteni az Atya akaratát. Ahogyan a kék szín átszövi a jelenetet, úgy Isten jelenléte áthat minden eseményt.
Jézus és tanítványai érzékelhetően előre haladnak, a város felé. Ennek fontossága abban áll, hogy Jézus nem áll meg ebben a pillanatnyi dicsfényben. Bár most is az Atya akaratát teljesíti, de küldetését a maga teljességében látja, a szenvedéssel és feltámadással együtt. A művész a bevonulás egyik pillanatát úgy ragadja meg, hogy közben érzékelteti a továbbhaladást, így arra készteti a szemlélőt is, hogy a következő eseményekre gondolva Jézussal együtt ő is az eseményeket a maguk teljességében lássa.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2022/15-ös számában.
