Miután a megszálló csapatok visszavonultak Kiev térségéből, a Kárpátaljáról érkező hírek szerint egyre többen döntenek úgy az Ukrajna nyugati megyéiben tartózkodó menekültek közül, hogy visszatérnek otthonaikba. Lehet, hogy megvan még az otthon, s „bomba sem érte talán” (Radnóti), azzal azonban számolniuk kell, hogy az üresen hagyott lakásokat sok helyen kifosztották. Az anyagi károkat idővel talán rendbe lehet hozni, ám a lelkekben okozott kár szempontjából felbecsülhetetlen a pusztítás mértéke. A háborúnak még nincs vége, de minden bizonnyal évtizedekre megmérgezte már a két testvérnép viszonyát, és teljesen felforgatja a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat. Ennek hosszútávú következményei vannak például Afrika szegény országaira nézve is…
A gyermeksarokban ma nagy a zsivaj és forgalom
Amit a kolozsvári vasútállomás tranzitzónájában tapasztalunk, szintén az enyhülés jeleit mutatja. Mindenki azt reméli, hogy a tendencia tartós lesz, és a menekülthullám végképp elapad. Egyelőre azonban minden feladatot igyekszünk maradéktalanul elvégezni akkor is, ha már tudjuk, hogy előbb-utóbb csökkenteni kell a közvetlen ellátásra tervezett kapacitást. Mindeközben a városban is jó kezdeményezések bontakoznak ki, legutóbb például a Magyar Unitárius Egyház által ideiglenesen megszervezett ukrán tannyelvű óvodai csoportra van okunk büszkének lenni. Legyen ez is egy bizonyság arra, hogy mit gondolunk mi, magyarok az anyanyelvű oktatás fontosságáról! Hátha ragadós a példa…!
Bibliára is van igény 
Házicsoki a kicsinyeknek
Mai alkotások 
Gyermekálmok
Gyors búcsú az alkalmi gondozótól 
Játékok főszerepben — vonatindulásig
A rövidebbre szabott esti idősávban most nagyjából 30-40 ember ellátása van terítéken, de a szám estéről estére változó. A gyereksarokban hatalmas a zsivaj. Megszámoltam: tizenöten vannak. A szülők némi aggodalommal bízzák a gyerekeiket idegenek felügyeletére – mégiscsak azok vagyunk számukra –, de azért szívesen tesznek egy rövid esti sétát a gyerekek nélkül. Tavasz van, az állomásépület mellett kiállított régi lokomotív körül a fák tobzódnak a virágzásban. Oda ne adja valakinek a lányokat! – kéri szépen a kollegát egy anyuka, s mivel nem pontosan értik egymást, szerzünk egy tolmácsot is, hogy világos legyen: itt mindenki biztonságban van.
A bécsi gyorson utazó menekültek ellátása már-már tehertétel a vonat személyzetének. Brassóban is komoly mennyiségű élelmiszer került a szerelvényre, s a fölösleg logisztikájáról nekik kell majd gondoskodniuk. Értjük a problémát, ezért a személyes igényekhez hangoljuk a felajánlásokat. Minden visszaigazolódik azokkal a segélyezési alapelvekkel kapcsolatosan, amelyeket a profik alkalmaznak, és amelyek röviden úgy foglalhatók össze: szolidaritás és racionalitás.
Laczkó Vass Róbert
