„Az árral szemben kell haladnunk, hogy Jézus nyomában járhassunk. Ő megtanít arra, hogy a rosszal csak a jóság szelíd és alázatos erejével szálljunk szembe” – Ferenc pápa buzdítása nyomán szervezték meg az ifjúsági csoportvezetők nagyböjti lelki napját Sólyomkőváron április 2-án, szombaton. A Nagyváradról, Margittáról és Tasnádról érkezett fiatalok a rossz idő ellenére jó hangulatban töltöttek együtt pár órát, hálásan fogadták a helyi plébános és a nővérek gondoskodását. A Tábor hegyi jelenethez volt hasonlítható ez a lelki nap is, hiszen valahol ég és föld között, Isten közelében sikerült felismerni egymásban a testvért, és Péterrel együtt kimondani: „Uram, jó nekünk itt lenni!”
Majoros Tibor a földbe rejtett kincs példabeszédéből kiindulva arra hívta meg a jelenlévőket, hogy merjenek kockáztatni, az árral szemben haladni, hiszen Isten nem szeretné őket semmi jótól megfosztani, hanem a legértékesebb ajándékot tartogatja számukra: az örök életet.
Az előadás után kiscsoportos beszélgetésekben osztották meg a fiatalok egymással tapasztalataikat, és együtt keresték a bennük rejlő kérdésekre a választ: mi az, ami segíti őket kapcsolataik építésében, a bennük rejlő értékek kamatoztatásában, továbbadásában, Isten akaratának felismerésében, nagyböjt intenzívebb megélésében.
Az ízletes ebédet akadályverseny követte, és szentségimádás zárta a lelki napot. A részt vevő fiatalok megosztásaiból olvashatnak:
„Arra vagyunk hivatva, hogy fény legyünk, mécsesek a sötétségben. Isten arra hívott minket, hogy emelt fővel, de mégis alázattal mutassuk meg a világnak az ő szeretetét, és kegyelmével túljussunk a megpróbáltatásokon. Szívünk annyira el kell vesszen Isten dicsőségében, hogy esélye se legyen a világ fájdalmai alatt összetörni. Kincsek vagyunk, Isten kincsei, azok a drágakövek, amelyek nem a saját, hanem Isten arcát tükrözik vissza. Embertársaink szemeiben pillantásunk találkozik Jézuséval, és mi ennek fényében kell éljünk. Szeretnünk kell, még akkor is, ha fáj, megbocsátani annak is, aki nem kér bocsánatot, odaadni mindent egy kincsért, amit még nem láttunk, de minden erőnkkel hiszünk: az örök életért. Ez kell legyen a célunk: felfedezni Isten országának szépségét, amely a mellettünk lévő emberben is el van rejtve, és közben megmutatni, hogyan munkálkodik Isten élő és ható igéje a mi életünkben is.” (Adrienn)
„Igazi lelki feltöltődést jelentett számomra ez a nap. Megerősítést kaptam arra, hogy a bennem lévő fényt megosszam másokkal, hisz ha valami értékeset továbbadok, Isten sokkal többet ad cserébe.” (Gabriella)
„Nagyon fontosnak tartottam, hogy eljöjjek a lelki napra, mert ahhoz, hogy Istennel minőségi időt tölthessek, ki kell mozduljak a hétköznapok szürkeségéből.” (Viven)
Forrás: Nagyváradi Egyházmegye
