Europassio találkozón a szentegyházi szabadtéri passió képviseletében

0
1018

Az Europassio szervezet 40. találkozóját tartotta Spanyolországban, Katalóniában március 3−6 között, melyre Isten kegyelméből György Ida és Attila is eljutott a Szentegyházi Szabadtéri Passiójáték képviseletében – számolnak be a Szent Gellért Alapítvány Facebook-oldalán. Hangsúlyozták: „Bár aprócskák vagyunk a nagy múltú és méretű európai passiójátékok között, de a mozgatónk ugyanaz: Jézus szenvedéstörténetének, a megváltás misztériumának bemutatása.”

A katalóniai esparreguerai passió, „La Passio de Esparreguera” gyökerei a 10. századra nyúlnak vissza. 1940-től lett tömegjelenség. 1969-ben a Teatro la Passió nevet kapta az akkor kibővített színházépület, amely nemzeti érdekűnek nyilvánított, a spanyol nép számára hagyománnyá vált előadás színhelye lett. Évente 10000 néző előtt játsszák. Az új verzió megtekintése nagy élmény volt számunkra. A 2 óra 15 perces produkciót klasszikus színpadi műként mutatták be, látványos díszletekkel, modern technikai eszközökkel. A tömegjelenetek (100 szereplő, 400 statiszta) − hegyi beszéd, Lázár feltámasztása, Jeruzsálembe való bevonulás − nagyhatásúak voltak. A honlapjuk ITT tekinthető meg.

A passiójáték megtekintése mellett a helyi szervezők olyan nevezetes spanyolországi kegyhelyekre vittek el bennünket, Európa tíz országából érkezőket (130 résztvevő a következő helyekről: Németország, Ausztria, Szlovénia, Olaszország, Horvátország, Franciaország, Szerbia, Románia/Erdély), mint a Montserrati Szűz szentélye a bencés apátságban, Szent Ignác Manrézája, mely nevezetességek Katalóniában, Barcelona tartományban találhatóak.

Menetközben jöttünk rá, hogy utazásunk nem csak egy vallásos színezetű kirándulás, sokkal inkább zarándokút… Az utazásunk idején ugyanis követtük a jezsuiták nagyböjti online lelkigyakorlatát, amelynek tematikája Loyolai Szent Ignác élete. Még bele sem melegedtünk a lelkigyakorlatozásba, máris ott találtuk magunkat Loyolai Szent Ignác Manrézájában. A Cova de Sant Ignasi templom alagsorában, fohászkodhattunk abban a kis kápolnában, ahol megírta a lelkigyakorlatokat.

Idei nagyböjtünk a spanyolországi Manrézában startolt. Köszönjük, jó Isten!

Megindító volt, hogy minden lehetséges alkalommal, egyéni és nagyközösségben mondott beszédekben elhangzott az orosz-ukrán háború mint imáinkra szoruló jelenség.

Bár az idei szentegyházi passiójátékunkra nehézkesen gyűlnek össze a fiatal szereplők, erőt, bizodalmat nyertünk, hogy ne adjuk fel. Lehet, hogy egyszer csak sokadik éves lesz a Szentegyházi Szabadtéri Passió? Jó Isten?