Munkácsy Mihály 1881–1896 között festette meg az életművének is tekinthető Krisztus-trilógiát. A három nagyméretű alkotás felülete együtt 82 négyzetmétert tesz ki. Minden bizonnyal nagy hatással volt Munkácsyra a 16. századi festő, Jacopo Tintoretto hasonló tematikájú alkotása. A két művész alkotásainak üzenete viszont eltérő. Míg Tintoretto a diadalmas Krisztust jeleníti meg, addig a magyar művész korábbi alkotásaihoz híven a realisztikus, emberközeli ábrázolást részesíti előnyben.
A trilógia első darabja a Krisztus Pilátus előtt 417 x 636 négyzetcentiméteres felületen mutatja be azt a mozzanatot, amikor Pilátus találkozik Jézussal. A két főszereplő fehér köpenye azonnal magával ragadja a néző figyelmét. Ellentét érzékelhető Jézus, Pilátus és az őket körülvevő tömeg magatartása között. Míg Jézus határozottan előretekint, Pilátus inkább befele fordul, mintha érteni akarna. Kérdéseket tesz fel, de véleménye ingoványos talajon mozog. Eközben a tömeg heves érzelmeket mutat, és ezzel próbálja befolyásolni a helytartót, amely törekvés, mint tudjuk, sikerrel is jár.
Tulajdonképpen a festményen az egyetlen szabad ember az, aki látszólag fogságba esett, és megkötözve áll az ítélet elé. Bár úgy tűnik, hogy kiszolgáltatottá vált az emberek dühével szemben, testtartása mégis biztonságérzetet sugall. Jézus önként indul el ezen az úton, a szenvedést vállalva. A szenvedő Jézus ábrázolása ezen a festményen egyben előrevetíti a feltámadás eseményét is. Jézus szabadon, önként áldozza fel magát, hogy így beteljesüljön az emberek megváltása. Az ő cselekedete által már nem a halálé az utolsó szó.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2022/10-es lapszámában.
