A munkahelyi kiégés megelőzéséről és kezeléséről tartottak képzést a Caritas Catolica alkalmazottainak március 5-én a nagyváradi római katolikus püspöki palota konferenciatermében. Az egybegyűlteket Böcskei László megyés püspök köszöntötte, aki rámutatott, mennyire fontos az alkalmazottak lelki-szellemi egészségére figyelmet fordítani. Hangsúlyozta: A Caritas munkatársai olyan munkakörökben dolgoznak, ahol nagy a kiégés veszélye, mivel nap mint nap betegeken, időseken, rászorulókon segítenek, hétvégenként is, ünnepnapokon is, a pandémia alatt is, függetlenül attól, hogy az mennyi lemondással vagy stresszel jár.
A kiégés elleni képzést vezető Borota Gábor pszichológus, a Gyulafehérvári Caritas egykori munkatársa elmondta, hogy a kiégés leginkább a leglelkesebb embereket fenyegeti, az egyházi és civil szervezetek pedig gyakran épp az alkalmazottak egyéni lelkesedésére építenek.
Az előadó beszélt azokról a faktorokról, amelyek elősegítik a kiégést, mint például az állandó stressz, a hiányos teljesítményértékelés, a munka presztízsének alacsonysága, alulfizetettség, a túl hosszú vagy szabálytalan munkaidő, vagy az adminisztratív terhek. Szó esett emellett azokról a figyelmeztető jelekről is, amelyek mutatják, ha valaki elindult a kiégés felé vezető úton, mint a munka minőségének romlása, a munkával való folyamatos elégedetlenség, cinizmus, negatív hozzáállás, reménytelenség és tehetetlenség érzése, illetve a szociális kapcsolatok beszűkülése, a pszichoszomatikus betegségek, depresszió, alvászavar.
„A lelki dolgokat nem oldja meg az idő. Nem szabad halogatni a kezelésüket. Muszáj aktívan tenni valamit” – hangsúlyozta az előadó, aki beszélt a kiégés megelőzésének lehetséges módszereiről. Ilyen a pihenés, az önjutalmazás, a folyamatos önfejlesztés, a magánéleti és a szakmai célok pontos meghatározása, esetmegbeszélések, szakmai tapasztalatcsere. „Az érzelmi fáradtságot nem lehet kialudni, muszáj fizikailag is aktív kikapcsolódást találni” – tette hozzá a szakember.
Irányítása alatt a résztvevő mintegy 40 Caritas alkalmazott csoportos munkával azonosította a munkahelyén fellépő rizikófaktorokat, valamint a munka azon elemeit, amelyek segítenek megakadályozni a kiégést – amely ha egyszer fellép, már csak külső szakember bevonásával kezelhető. Ezt követően a munkaközösségek konkrét cselekvési tervet is készítettek a kiégés megelőzésére.
Az interaktív képzés egyik legfontosabb üzenete a következő volt: „Én ugyanolyan fontos vagyok, mint az, akiről gondoskodom. Fontos, hogy segítsek másokon, hiszen ez a hivatásom, de azzal nem válok senkinek a hasznára, ha ebbe belerokkanok. Vagyis mindenkinek figyelmet kell fordítani a pihenésre és a testi-szellemi egészség megőrzésére.”
Szombati-Gille Tamás, Caritas Catolica
