Az ünnepi szentmise homíliájában a főpásztor így fogalmazott: „Már őseink is hitték, hogy a templom Isten állandó jelenlétének, az áldozatbemutatásnak, az imádságnak és az Istennel való találkozásnak kiemelt helye.” Továbbá elmondta, hogy az első templomokat csak a keresztényüldözések után építették, amelyek az összejövetelek mellett az Oltáriszentség őrzési helyeként is szolgáltak.
Schönberger Jenő püspök a templomszentelés ünnepét olyan kegyelmi ajándéknak nevezte, amely feleleveníti az egyház anyai misztériumát a hívek előtt. A keresztény nép születési helye a templom kiemelt helyén álló keresztelőkút; a keresztség szentségének kiszolgáltatásakor erősödik a közösség, hiszen „mindannyian ugyanannak az Isteni kútnak a tiszta méhéből születtünk újjá” – fogalmazott a püspök. Igaz ez a Mezőfényi Szent Mihály-plébániára is, ahol a kereszteltek anyakönyve szerint közel háromezren keresztelkedtek meg, azonban míg 1950 és 1960 között 528 keresztelés történt, addig az utóbbi tíz évben csupán 162. A szentbeszédben hálára szólította fel a püspök a jelenlévőket nem csak az Istengyermeki életért, hanem azért a gondoskodásért, amellyel Isten „szüntelenül táplál bennünket a maga gyöngéd és édes módján a szentmisében és a szentségek által”.
Egy templom építése, a történelem nagy katedrálisaihoz hasonlóan, mindig egy egész nemzet hosszas, kitartó és türelmes munkájának eredményeként jöhet csak létre. Az 1785-ben felszentelt mezőfényi templom egykor nem kevés anyagi áldozat árán épülhetett fel, és a még ma is az ott élő emberek hitéről és szeretetéről tanúskodik. A főpásztor köszönetet mondott a Magyar Kormány támogatásáért és mindenkinek, akik áldozatot hoztak Isten házáért.
„Mindnyájunk örök feladata: szeretni a templomot és szeretni egymást. Akkor Isten szívesen lakik köztünk és áldása mindig ott lesz nemcsak a templomainkon, hanem rajtunk is” – zárta gondolatait Schönberger Jenő püspök.
