A holland származású festő életművéből a következőkben egy olyan festményét szeretnénk bemutatni, amely kevésbé ismert.
Kurdi János internetes blogjában így ír a művész munkásságáról: Rembrandt bibliai témájú alkotásai „a szeretet vallásának nyílt örömhírei. A kegyelem és a megváltás evangéliumának hírnökei, melyek a legalacsonyabbakhoz és legboldogtalanabbakhoz szólnak. Amikor Rembrandt a Megváltót szolgaformában ábrázolja, akkor a Biblia szellemében jár el. Ábrázolásának egyszerű igazsága, érzéseinek mélysége és őszintesége ma is megragadóan bevonja a szemlélőt a festményein megjelenő bibliai történetek hatókörébe, s meditációra késztet.”
Rembrandt nem csupán ábrázolja a bibliai jelenetet, hanem egy mélyebb látásra hív, és ezzel együtt egyfajta önreflexióra késztet. „A nézőt nem csak bevonja a spirituális tartalomba, de reakcióra, válaszra készteti. Az imádság útja ez.” A szentírás szövegén alapuló elmélkedéshez hasonlóan itt a kiindulópont maga a festmény. A festő arra készteti a nézőt, hogy maga is részese legyen a cselekményeknek, és ne csak kívülállóként szemlélje azokat.
Rembrandt: Vihar a galileai tengeren
A festmény két részre osztható. A bal oldal a harc, a küzdelem tere. Itt a víz szinte ellepi a bárkát. A tanítványok heves küzdelem árán próbálják menteni az életüket. Ugyanakkor távol vannak a Mestertől. A kép jobb oldala homályba merül. A szereplők mozgása nyugodtabb, tekintetük pedig Jézus nyugalmat sugárzó arca felé fordul.
Rembrandt ezen festményén Jézus a háttérben marad, a sötétségben. Ennek ellenére mégis ő az, aki irányítja, kézben tartja az eseményeket. A tőle távol levő tanítványok kapkodása, kétségbeesett küzdelme nem képes lecsendesíteni a tengert. Ugyanígy a mindennapjainkban sokszor érezhetjük magunkat elhagyatva, fuldokolva. Ezen festmény az ilyen esetekre mutat utat nekünk. Sokszor nem tehetünk egyebet, mint Jézussal maradunk a sötétségben, és minden bizalmunkat belé helyezzük.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2022/8-as számában.
