Megdöbbent egyesek magabiztossággal párosuló önhittsége, amikor szemrebbenés nélkül megállapítják másokról, hogy ők már nem katolikusok. Mert az a gondolat, ami megfogant az elméjükben, amin rágódnak, amivel küzdenek, netán megoldást keresnek az adott problémára, az a rögtönítélők szerint felér egy önmagától beálló kiközösítéssel. Súlyosabb esetekben az „ördögtől való” gondolat magatartásformát ölt, ami tovább rontja szegény „elvetemült” pára üdvözülési reményeit, okoskodnak az erkölcsi piedesztál legmagasabb fokán állók.
Egyházi berkekben sajnos nem ritka, hogy valaki önmaga szentségéről olyannyira meg van bizonyosodva, hogy mások esetében is „könnyedén” hoz ítéletet: bűnös, a sátán rabja… Sok esetben ez olyankor kerül napvilágra, akkor érkezik a felismerés, amikor az „alávaló” olyan véleményt, álláspontot fogalmaz meg, ami történetesen nem egyezik az illető világnézetével, az általa hangoztatott gondolatokkal. Netán egyenesen bírálatot, kritikát fogalmaz meg vele szemben. Ilyenkor, ahelyett, hogy a személy valóban szembenézne a felmerülő kritikával, a sokszor félve megfogalmazott visszajelzéssel, inkább zsigerből támadásba lendül és megkérdőjelezi a másik katolikusságát.
A németországi katolikusok számos konfliktusos, nehéz témával néznek szembe a szinódus során. Az ott felmerülő kihívások magyar nyelvterületen még mindig a tabu szintjén vannak. A nők helyzete az egyházban, az elváltak, újraházasodottak dilemmája, a szexuális kisebbségek, visszaélések kérdése, a hatalmi túlkapások problémája – mind olyan kérdések, amelyek egyes magyar nyelvű reakciók szerint már-már a katolikusság kereteit feszegetik, van, aki egyenesen egyházszakadásról beszél.
Van, akinek a pápa sem elég katolikus. Van, aki szerint Benedek az „igazi” pápa, Ferenc csak báb. Ellopják az egyházat, s megpróbálják tönkretenni, hangzik az okoskodás. Az így bölcselkedők arra gondolni sem mernek, hogy netán mindkét pápa „igazi”: 2005 és 2013 között XVI. Benedek volt a pápa, 2013 óta pedig Ferenc pápa Szent Péter utóda…
Az elhamarkodottan ítélkezőknek érdemes felidézni a Jézus mellé feszített bűnbánó lator esetét. Még ha testvérem rossz úton is jár, ki vagyok én, hogy végérvényesen pálcát törjek felette? „…még ma velem leszel a paradicsomban” – mondta Jézus a latornak. Egyébként Jézus sem volt katolikus. Nem a mai értelemben. De ha követni tudnánk az egyetemes érvényű tanítását, amire épül a katolikus egyház, talán egyre közelebb kerülnénk az általa meghirdetett Isten országa beteljesüléséhez.
Az írás megjelent a Vasárnap 2022/8-as számában.
