Jó családban, jó közösségben élni! Isten szolgája Márton Áron püspök írta: „A gyermek a szülőktől kapja első ismereteit, a kicsi lélekhez az apa és az anya viszik érthető közelségbe a világ nagy csodáit. Édesanyáinktól halljuk az első dallamokat, a legédesebb zenét, az anyanyelv első szavait, tőle értesülünk az élet nagy titkairól, lélekről, örökéletről, a Mennyei Atyáról, a gyermek Jézusról. Tőlük tanuljuk a szeretetet, a más ember megbecsülését, a nemes gondolkozást és becsületességet. Ők mesélnek először a nagyszülőkről s azok apáiról, az ősökről. Ekkor, a szülői házban, a mesélő apa térdén ébred fel lelkünkben a lelkesedés azok iránt, akik a múltban dolgoztak, nagyokat alkottak, életünk alapjait lerakták s védelmezték, s az emberiség egén is a fénylő csillagok között vannak.” (Az apai és anyai szeretetről) Gyimesbükkben e gondolatok jegyében szervezték meg a családosok lelkinapját február 19-én, amelynek keretében hálát adtak a családokért, ahol a házastársak megújították ígéreteiket.
Visszalopni az életet, a humort, a jókedvet, a társaságot, a mulatságot, a megbízhatóságot és a közösségiesség legnemesebb eszméjét: talán ebből a megfontolásból ragadtuk meg a világszerte ismertté vált házasság hetének mottóját és lehetőségét a családosok „lelkinapjának” és farsangi báljának megszervezésére.
Azért idézőjeles a lelkinap szó, mert csak pár órát tett ki a lelki program, amely a házaspárokat igyekezett megerősíteni a kommunikációjukban, majd szentmisével és a házassági eskü megújításával zárult. Ezt követően átadtuk magunkat a humornak.
„Amatőr”, avagy kezdő színtársulatunk lelkes testülete jókedvű, bátorító és nevetni szerető közönségre talált, így minden adott volt egy fergeteges farsangi bál kezdésére, és végigmulatására.
Reményeim szerint lelkiekben egy picit megerősödve, megújulva egybeolvadunk a házasság hetének mottójával: „Maradjunk együtt”. Nemcsak mint házastársak, hanem mint egy községnek a lelkes lakói, a jó hangulatú közélet alakítói, mindig megmaradunk!
Simon Imre segédlelkész
