A napokban elkezdődött második félév új változásokat is hozott a gyulafehérvári papi szeminárium életében, hiszen a mindennapokat gördülékenyebbé tevő megbízatások rendszerint ekkor változnak, hagyományosan ekkor köszön le a főmagiszter, aki összekötő kapocs a szeminaristák és az elöljárók között.
Február 18-án a befejező imaóra elimádkozása előtt köszönték meg a kispapok Oros Tibor-Roland diakónusnak, hogy az elmúlt években lelkiismeretesen és bölcsen végezte a nem kevés felelősséggel járó főmagisztei megbízatását.
Ferencz Zsolt főmagiszter beszédében kiemelte, hogy Oros Roland főmagiszteri megbízatását mindvégig az emberség jellemezte: képes volt meghallgatni másokat, megszólítható volt, nem megközelíthetetlen. Olyan vezetőként mutatkozott meg, aki ha kellett, tudott határozott és szigorú lenni, máskor pedig barát és társ, aki meghallgatta mások gondjait, biztatta, ha épp arra volt szükség. „Kívánom, hogy papi életed egyik alapja az az emberség legyen, amelyet felénk is megmutattál” – zárta gondolatait Ferencz Zsolt.
Oros Tibor-Roland megköszönte társainak az elmúlt években tanúsított együttműködést, és két dolgot ajánlott figyelmükbe. Elsőként azt, hogy munka végeztével mindig tegyék fel maguknak a kérdést: „lehetett volna-e még jobban, még lelkiismeretesebben elvégezni az adott feladatot?” Másodszor, hogy ne csak önmagukra figyeljenek, hanem a körülöttük élőkre is.
„E két dolgot mindvégig tartsátok szem előtt a szemináriumi évek alatt!” – ajánlotta útravaló tanácsként Oros Roland leköszönő főmagiszter.
Forrás: seminarium.ro
Fotó: Bőjte Csongor/SIS
