Ferenc pápa nemegyszer hangsúlyozza: a peremre szorultaknak, kiszorítottaknak, bármely hibából a „belső körön kívül” levőknek is el kell vinni az örömhírt: Jézus a bűnt ugyan elutasítja, de az elbotló, a tévedő, a szenvedő, a bűnös embert szereti, szívére öleli. A társas kapcsolatok éltetik az embert, annál is fájdalmasabb, ha ezen a téren fut zátonyra valaki élete… A körön kívülre kerültnek ahhoz, hogy talpra tudjon állni, a boldog társas kapcsolatban élők szolidaritására is szüksége van. Éppen ezért adjuk közre Ferencz Emese rádiós műsorszerkesztő és aktív szociális munkás jegyzetét, hogy a házasság hetében a boldog kapcsolatukat ünneplők ne felejtsenek el még egy szempontból hálát adni, és ugyanakkor imádkozni, megértéssel kísérni azokat, akiknek nehezebb sors jutott, akik nem tudtak együtt maradni.
A tavaly is írtam a házasság hetéről, most is fogok, vállalva, hogy nem mindenkinek fog ez most tetszeni, nem mindenki fog egyet érteni velem. Nem is kell. Csupán néhány gondolat arról, ami engem foglalkoztat, megérint…
Ma kora reggel, a rádió fele tartva, egy zokogó nőre lettem figyelmes, aki a tömbház mellett üldögélt. Nem sok időm volt, de beszélgettünk. A férje ittas állapotban kitette otthonról. A többit nem is mondom…
Maradjunk együtt! Ez az idei év mottója. Ha napi szinten bántalmaz a házastársam, akkor is maradjak vele? Ha üt, ver, kék és zöld mindenem, akkor is maradjak vele? Ha megalázza a gyermeket, akkor is maradjak vele? El sem hiszitek hány hívásom van napi szinten, ami arról szól, hogy mi történik a négy fal között. Benne maradnak a mérgező kapcsolatokban csupán amiatt, mert megszólja a falu, ha kilépnek. Legtöbben nem is mernek beszélni arról, hogy mit élnek át, mert szégyellik, mert úgy érzik, nem értik meg őket, mert úgyis csak annyi lesz a hozzászólás: ki kell bírd, fel a fejjel, szedd össze magad.
Panaszkodunk, hogy a gyermekek külföldre költöznek és keveset jönnek haza. De vajon a gyermek, aki terrorban nő fel, azt látja, hogy a szülei verekednek, ordibálnak, isznak, annak lesz kedve hazajönni? Nem nagyon hiszem.
A másik téma, ami többször előjön, hogy a mai fiatalok nem akarnak elköteleződni. Ha azt látta gyermekként, hogy a házasság bántalmazás, nem lesz kedve házasságot kötni. Ha azt élte át, hogy az ital rabjává vált szülőt neki kell hazahozni a kocsmából, nem nagyon fogja felnőttként vállalni ezt a a szerepet. Vannak ellenpéldák is természetesen. Mindenképpen érdemes elgondolkodni, megérteni és nem elítélni egymást.
Én azt gondolom, hogy a házasság hetében figyelni kellene azokra is, akik nem tudtak együtt maradni. Akik ki kellett lépjenek a kapcsolatból. Akik egyedül nevelik a gyermeküket. Akik önmaguk és mások védelmének érdekében elköltöztek otthonról. Akik egyedül maradtak, mert a házastársuk öngyilkosságot követett el. Akikre jó lenne figyelni, akikkel jó lenne beszélgetni, és nem közömbösen elmenni mellettük!
Ferencz Emese
