A vatikáni obszervatórium február 2-án adott hírt Richard Boyle jezsuita csillagász 2021. december 3-i felfedezéséről. A Nap körül keringő égitest felfedezése a Naprendszer megértéséhez is hozzájárulhat. Chris Graney, a Vatikáni Csillagvizsgáló munkatársa elmondta, hogy a Neptunuszon túli objektumok vizsgálata a mozgásuk szabályszerűségeinek vizsgálata miatt is fontos, ami támpontot jelenthet a feltételezett kilencedik nagybolygó létének bizonyításához.
A Neptunuszon túli objektum (trans-neptunian object, TNO) onnan kapta a nevét, hogy még a Neptunusznál is nagyobb távolságban, 3,3–4,8 milliárd mérföldre kering a Nap körül. Chris Graney arról tájékoztatta a Catholic News Agencyt, hogy a TNO-nak nevezett objektumok feltételezések szerint a Naprendszert alkotó bolygók eredeti anyagából tartalmaznak maradványokat, ezért annyira nagy jelentőségűek a Naprendszer kialakulásának vizsgálata szempontjából. Ez a TNO csak a kirakós egy darabja – de mi, a Vatikáni Csillagvizsgálónál boldogok vagyunk, hogy ezt a darabot a helyére illeszthetjük” – mondta a Vatikáni Csillagvizsgáló munkatársa.
A TNO 2021 XD7 névre keresztelt objektumot az Arizonában működő vatikáni távcsővel (Vatican Advanced Technology Telescope, VATT) fedezték fel a csillagászok. A Vatikáni Csillagvizsgáló híradása szerint Richard Boyle SJ vette észre az objektumot, majd a litván asztronómus és asztrofizikus, Kazimieras Černis elemezte az észlelést. A pozsonyi származású Peter Veres, a Minor Planet Center (Smithsonian Astrophysical Observatory) munkatársa, a vatikáni csillagda nyári egyetemének egykori diákja számolta ki az objektum pályáját Boyle megfigyelései alapján. Az objektum mintegy 287 (286,98) földi év alatt kerüli meg a Napot.
A 70 000 ismert TNO közül a legnagyobb és leghíresebb a Pluto nevű törpebolygó, amelyet 1930-ban fedeztek fel. A most felfedezett objektum mérete még nem ismert.
Chris Graney arról is beszélt, hogy a Neptunuszon túli objektumok vizsgálata a mozgásuk szabályszerűségeinek vizsgálata miatt is fontos, ami támpontot jelenthet a feltételezett kilencedik nagybolygó létének bizonyításához. Ez olyan, mint amikor a kis halak mozgását figyeljük meg egy tavacska felszínéhez közel, amiből megtudjuk, hogy ott portyázik-e mélyebben egy nagy hal, amit nem látunk” – magyarázta.
Az 1582-ben alapított Vatikáni Csillagvizsgáló (Specola Vaticana) az egyik legrégebbi ma is működő obszervatórium a világon. Központja Castel Gandolfóban (Olaszország, Lazio régió, Róma megye) található.
Forrás: Vatican News/Magyar Kurír
