A vatikáni sajtószolgálat február 8-án tette közzé XVI. Benedek emeritus pápa levelét, amelyben a München-Freisingi Főegyházmegye visszaélési jelentése kapcsán írt. A levelet teljes terjedelmében közreadjuk a Magyar Kuríron megjelent fordítás alapján.
XVI. Benedek emeritus pápa levele a München-Freisingi Főegyházmegye visszaélési jelentése kapcsán
A Vatikánból, 2022. február 6.
Kedves Nővéreim és Fivéreim!
Miután 2022. január 20-án bemutatták a München-Freisingi Főegyházmegye részére a visszaélésekkel kapcsolatban készített szakvéleményt, sürgető szükségét érzem, hogy személyes szavakkal forduljak Önökhöz. Mert noha csupán öt évig lehettem münchen-freisingi érsek, lélekben továbbra is a müncheni főegyházmegyéhez tartozom, amelyet hazámnak tartok.
Legelőször is szívből köszönetet szeretnék mondani. E lelkiismeretvizsgálattal és gondolkodással töltött napok során oly sok bátorításban, oly sok baráti gesztusban és a bizalom oly sok jelében volt részem, hogy korábban el sem tudtam volna képzelni ilyet. Különösen is köszönettel tartozom azon néhány barátomnak, aki önzetlenül írásba foglalta az ügyvédi irodának szánt, 82 oldalas állásfoglalásomat, amelyet egyedül nem tudtam volna megírni. Az ügyvédi iroda által hozzám intézett kérdéseken kívül közel nyolcezer oldalnyi digitális jegyzőkönyvi anyag várt elolvasásra és kiértékelésre. Munkatársaim a közel kétezer oldalas szakértői vélemény áttanulmányozásában és elemzésében is segítséget nyújtottak számomra. Az eredmény levelem után nyilvánosan is hozzáférhetővé válik majd.
Az elmúlt napokban végzett hatalmas munka – az állásfoglalás megfogalmazása – során tévedés történt abban a kérdésben, hogy részt vettem-e az 1980. január 15-én tartott érsekségi ülésen.
Ez a sajnálatos módon valóban elkövetett hiba nem volt szándékos, s reményeim szerint megbocsátható. Ezt már a 2022. január 24-i sajtóközleményemben is tudattam Gänswein érseken keresztül. Mindez semmit sem változtat azon, hogy barátaim akkor és most is magától értetődő kötelességüket teljesítve gondosan és odaadóan jártak el. Mélyen érintett, hogy a tévedést őszinteségem megkérdőjelezésére használták fel, sőt hazugnak is minősítettek. Annál megindítóbbak számomra azok a bizalomról tanúskodó megnyilvánulások, szívből fakadó kiállások és megragadóan bátorító levelek, amelyek igen sok embertől eljutottak hozzám.
Különösen hálás vagyok azért, hogy Ferenc pápa személyesen kifejezésre juttatta számomra bizalmát és támogatását, s imáiról biztosított.
Végül külön is köszönetet szeretnék mondani a Mater Ecclesia monostor kicsiny családjának, amely örömteli és nehéz időszakokban egyaránt mellettem van, s megadja azt a belső összetartó erőt, amelyre támaszkodni tudok.
A hála szavai után azonban most már vallomással is tartozom. Egyre inkább megérint, hogy az egyház nap mint nap bűneink megvallását és a bocsánatért fohászkodó kérést helyezi az istentisztelet ünnepének kezdetére, az istentiszteletére, amelyben az Úr nekünk adja igéjét és önmagát. Nyilvánosan vétkeink, sőt igen nagy vétkeink bocsánatát kérjük az élő Istentől. Tudom, hogy az „igen nagy” kifejezés nem vonatkozik egyformán minden napra és minden egyes emberre. De minden nap azt a kérdést szegezi nekem, hogy nem kell-e ma is igen nagy vétkemről beszélnem. És azt a vigaszt nyújtja, hogy bármily nagy is ma a vétkem, az Úr megbocsát, ha őszintén engedem, hogy megvizsgáljon, s ily módon valóban készen állok önmagam megváltoztatására.
Főként apostoli útjaim során találkoztam olyan emberekkel, akik papok által elkövetett szexuális visszaélés áldozatai lettek. E találkozások alkalmával közvetlenül szembenéztem az igen nagy vétkek következményeivel, s megértettem, hogy mi magunk is részesévé válunk az igen nagy véteknek, ha nem akarjuk észrevenni, vagy nem a szükséges eltökéltséggel és felelősséggel viszonyulunk hozzá, ahogyan gyakran megtörtént, és megtörténik ma is. Akárcsak e találkozások alkalmával, most is csak mélységes szégyenemet, hatalmas fájdalmamat és őszinte bocsánatkérésemet tudom kifejezésre juttatni a szexuális visszaélés valamennyi áldozata iránt.
Igen felelős tisztséget töltöttem be a katolikus egyházban. Ezért fokozottan nagy fájdalmat érzek azon vétségek és hibák miatt, amelyekre hivatali időm során az érintett helyeken sor került. Minden egyes szexuális visszaélés rettenetes és helyrehozhatatlan. Mélységes együttérzéssel viszonyulok a szexuális visszaélés áldozataihoz, és minden egyes esetet sajnálok.
Egyre jobban megértem azt az iszonyodást és félelmet, amely az Olajfák hegyén kerítette hatalmába Krisztust, amikor látta mindazt a szörnyűséget, amelyet belsőleg kellett legyőznie. Hogy ezzel egy időben a tanítványok aludtak, sajnálatos módon olyan helyzetet jelent, amely ma ismét előáll, s úgy érzem, hozzám is felszólítást intéz. Ezért csak könyörögni tudok az Úrhoz, s kérem az összes angyalokat és szenteket, és titeket, kedves nővéreim és fivéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.
Hamarosan életem végérvényes Bírájának színe előtt fogok állni. Noha hosszú életemre visszatekintve számos okot látok a rémületre és a félelemre, mégis derűs vagyok, mert szilárdan bízom benne, hogy az Úr nemcsak igazságos Bíró, hanem barátom és testvérem is, aki már szenvedett hiányosságaim miatt, s ezért olyan Bírám, aki egyúttal Szószólóm (Paraklétoszom) is.
Az ítélet órájára gondolva felragyog hát előttem annak kegyelme, hogy keresztény lehetek. Ismerhetem, sőt baráti viszonyban lehetek életem Bírájával, s ezért bizalommal telve kelhetek át a halál sötét kapuján. Rendszeresen eszembe jut, amit a Jelenések könyvének elején elmesél János: látja az Emberfiát, hatalmas nagyságát, s úgy esik össze előtte, mintha holtra válna. Az Emberfia azonban ráteszi a kezét, és azt mondja: ne félj, én vagyok! (vö. Jel 1,12–17).
Kedves barátaim, ezekkel az érzésekkel adom áldásomat mindannyiótokra.
XVI. Benedek
Forrás: Vatican News/Magyar Kurír, fordította Görföl Tibor
