Több éves előkészítés után a nyomdai munkák fázisában tart a II. vatikáni zsinat határozata szerint megújított, Szent VI. Pál pápa által kihirdetett és Szent II. János Pál pápa által felülvizsgált, kibővített Római misekönyv új magyar nyelvű kiadása. A munkákat a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) megbízásából a Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet vezette. Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke, a Liturgikus Bizottság elnöke és a Liturgikus Intézet vezetője, e misekönyvről hosszabb beszélgetés olvasható Kuzmányi István főszerkesztő tollából a Magyar Kurír, illetve az Új Ember hasábjain. Ennek az interjúnak néhány részletét osztjuk meg olvasóinkkal.
Az új kiadás szükséges
A jelenleg is használt, 1991-ben kiadott, magyar nyelvű Római misekönyv lényegi részei nem változtak, de van, ami kikerült belőle, s emellett különféle javításokra és betoldásokra is szükség volt. Ugyanakkor lényeges, hogy a latin nyelvű Editio Typica alapján készülő misekönyv a harmadik, hivatalos, bővített kiadás alapján készült fordítás. Azaz egy új kiadásról beszélhetünk.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia azt tapasztalta, hogy elfogytak a misekönyvek. Másfelől már XVI. Benedek pápa elindított egy folyamatot: szükségesnek tartotta, hogy a misekönyv szövegeit a világon mindenhol nagyon mélyreható, szövegszerű revíziónak vessék alá, mert több nemzeti kiadásba is bekerültek nem minden szempontból helytálló fordítások. Volt, amivel kapcsolatban azonnali lépés történt: az átváltoztatás szavaiban soron kívül kérte a szentatya a módosítást. Így került a mindenkiért kifejezés helyére a sokakért.
Ferenc pápa az egyes püspöki konferenciák hatáskörébe sorolta a teljes munkafolyamatot, azzal, hogy végül a teljes szöveget fel kell terjeszteni az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációhoz megerősítésre.
A kongregációval együttműködve úgy kellett kialakítani a magyar nyelvű misekönyv szerkezetét, hogy az összhangban legyen a többi nemzet által kiadott könyvekkel. Nagyon fontos volt számunkra, hogy a határon túli püspökök kérését is figyelembe vegyük, és a területükön élt magyar boldogokat, az emléknapjaikat is belevegyük a misekönyvbe. Bele is dolgoztuk őket. A kongregáció több ellenvetést is tett ezzel kapcsolatban, de hosszú tárgyalások során sikerült elérni, hogy végül megértették, ez egy magyar nyelvű misekönyv, és a határainkon túl is jelentős számú magyarság él.
Újdonságok, változások
Az egyes területeken élt boldogok emléknapjai, ünnepei végül bent maradhattak a szövegben, de átkerültek a függelékbe, jelölve, hogy az adott boldogot, szentet csak azokban az egyházmegyékben lehet ünnepelni, amelyek megkapták erre a jogot az Istentiszteleti Kongregációtól.
Eddig az állt a misekönyvben: „Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát…” Innen kikerült a szeplőtelen kifejezés, mivel az nem része a latin szövegnek.A másik ilyen, hogy az eucharisztikus liturgiánál eddig az szerepelt: „a bor és víz titka által”. Itt csak a szórendet kellett megváltoztatni a latin szerint. A jövőben ez tehát úgy hangzik majd: „a víz és a bor titka által”.
Eddig úgy volt a szövegben, hogy „Köszöntsétek egymást a béke jelével!” Ennek helyére az kerül: „Engesztelődjetek ki szívből egymással!” 1969-ben ezt fogadta el a Szentszék mint a békeköszöntésre való felszólítást. Az ehhez való visszatérés talán jobban hangsúlyozza a kölcsönösség dimenzióját a megbékélésben.
Eddig az áldozás előtti részben a következő szöveg szerepelt a misekönyvben: „Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.” Az új kiadásban ezt a következő váltja fel: „Boldogok, akik meghívást kaptak a Bárány lakomájára.” Mondhatnánk, hogy ezen a ponton a változás nem sok, mégis lényegi, hiszen a latin eredetitől eddig eltért a szöveg.
Liturgikus életünk csúcspontját meghatározza a misekönyv, ezért egy adott időpontban, egységesen térünk át a használatára.
Kuzmányi István
Forrás, fotó: Magyar Kurír
