A 2021. évi Fraknói Vilmos-díjat a járványra való tekintettel idén osztották ki, február 3-án a Pasaréti Közösségi Házban. Az elismerést Barna Gábor néprajztudós és Várnai Jakab OFM, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola korábbi rektora vette át.
A jelentős történész-püspökről elnevezett Fraknói Vilmos-díj a katolikus teológia, a filozófia vagy az egyháztörténelem területén végzett kiemelkedő tevékenység, a vallási élet megújulása, a teológia oktatása, illetve az egyház társadalmi beágyazottságának és közfeladat-ellátásának kiszélesítése terén elért jelentős eredmény állami elismerése. Bár korábban a Parlamentben adták át a díjat, a járvány az időt és a helyszínt is megváltoztatta. Az elismerést Soltész Miklós, egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár adta át Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes megbízásából. Beszédében méltatta a kitüntetetteket, akik „sokat tettek az igazi értékek felmutatásáért” jelen világunkban, amelyet az „ideológiai káosz, a kereszténység gúnyolása és a teremtés rendjével való szembefordulás jellemez”, valamint megköszönte az egyházak segítségét a kisfilm elkészítésében – tudósít az eseményről a Magyar Kurír.
Barna Gábor professzort Gárdonyi Máté, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszékének vezetője, a díjat odaítélő bírálóbizottság elnöke méltatta. Elhangzott, hogy a köztiszteletnek örvendő, tizenkét önálló kötettel, négyszáz publikációval rendelkező Barna Gábor munkássága nemcsak a néprajztudomány, hanem az egyháztörténet számára is jelentős – utóbbi területen szemléletformáló, amennyiben az egyoldalú intézménytörténeti szempontokon túl az élő hitet mutatja be a szakrális néprajz (búcsújárás, jámbor társaságok működése) kutatása nyomán. Sokat tett és tesz Isten szolgája Bálint Sándor boldoggáavatási perének előmozdításáért is.
Várnai Jakab ferences szerzetest Kálmán Peregrin OFM, a pasaréti Páduai Szent Antal-plébánia vezetője méltatta. Elmondta: Várnai Jakab oktatói, szervezői tevékenységét a szellemi igényesség jellemzi, élen jár a hit és a kultúra párbeszédének előmozdításában; fordításaival, tanítói munkájával jelentős szerepet vállalt Magyarországon a szerzetesség teológiájának elmélyítésében; gondolkodásának homlokterében a II. vatikáni zsinat nagy témái állnak. „Több mint harminc éve meghatározó alakítója a magyar szerzetesség életének, s ezáltal a társadalom megújításának is előmozdítója” – hangzott el a laudációban.
