Ha csorog a Vince, tele lesz a pince, tartja a népi mondás. Szent Vince, akinek ünnepéhez ez a mondás kapcsolódik, azon korai keresztény szentek egyike, akik létezése történeti valóság, életükről és halálukról mégis alig tudni bizonyosat. Ünnepének dátuma, január 22-e tette úgynevezett időmeghatározó szentté s mint ilyet különösen a szőlősgazdák tisztelik. Ebben francia neve népies etimológiájának van szerepe: Vin-Cent jelentése százszoros bor. Franciaországon kívül a keresztény bortermelők Elzászban, Dél-Németországban, Ausztriában tisztelik, a párizsi borkereskedő társulások sokáig verettek olyan pénzérmét, amelyen Szent Vince is látható.
Több ügy védőszentje: a cserepezőké, a téglaégetőké, a takácsoké és a kávéval foglalkozóké, de kérik a segítségét az elveszett tárgyak megtalálásához, belső bajok, a nyelv betegségei, a beszédkészség zavarai ellen. Emellett a szőlőhegyek, a francia, német vincellérek, a párizsi borkereskedők patrónusa.
Szent Vince napján, január 22-én a szőlőtermelő vidékeken a gazdák megáldják ültetvényeiket, majd megkezdik a metszést. E hagyományhoz híven szőlőszentelést tartottak a Gyulafehérvári Érsekség szőlőjében január 22-én, amikor dr. Kerekes László segédpüspök az érsekség borászai kíséretében a nagyobb területen fekvő a rózsamáli, illetve a magasabban fekvő csillagdai szőlészeti területen, adta hírül a Gyulafehérvári Érsekség a közösségi médiában.
A saját szőlőjében készült misebor a katolikus egyház kizárólag belső használatára szolgál, kereskedelmi forgalomba nem kerül, igénylések alapján a plébániák rendelhetnek belőle.
