Az új év első általános kihallgatásán Ferenc pápa a Szent Józsefről szóló sorozatának hatodik katekézisét tartotta meg „Szent József, a nevelőapa” címmel. Beszédében a Jézus korabeli örökbefogadási szokásokat elemezte, majd rámutatott arra, hogy „napjainkban ha egy férfi és egy nő nem fejlesztik ki magukban az atyaság és az anyaság érzését, akkor valami lényeges marad el az életükből”.
„József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől” (Mt 1,20b-21) – hangzott a világnyelveken felolvasott evangélium a kihallgatás kezdetén. Ma Szent Józsefről, mint Jézus atyjáról elmélkedünk, akit Máté és Lukács evangélisták Jézus nevelőatyjaként mutatnak be, nem pedig vérszerinti apaként – kezdte beszédét a pápa. Máté evangélista pontosítja ezt, elhagyva a „nemzette” kifejezést, amelyet Jézus összes ősének nemzetségtáblájában használtak. Ellenben úgy jelöli meg őt, mint „Mária hitvesét, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született”. Lukács evangélista ezzel szemben megállapítja Jézusról: „Azt tartották róla, hogy Józsefnek a fia” (Lk 3,23), vagyis apaként mutatkozott meg a környezetének.
József nevelőapai vagy törvényes apai mivoltának a megértéséhez figyelembe kell venni, hogy az ókori Keleten sokkal gyakoribb volt az örökbefogadás intézménye, mint napjainkban.
Gondoljunk csak a Mózes ötödik könyvében említett „levirátus”, magyarul a sógorházasság, gyakori esetére Izraelben: „Ha testvérek laknak együtt, s egyikük meghal anélkül, hogy gyermeket hagyna hátra, az elhunyt felesége ne menjen hozzá egy kívülről, idegen családból való férfihez. Menjen be hozzá a sógora, s vegye el; sógori kötelezettségének eleget téve. Az elsőszülött, akit szül, kapja az elhunyt testvér nevét, nehogy kivesszen a neve Izraelben” (MTörv 25,5-6). Másképpen, a gyermek nemzője a sógor, de a gyermek törvényes apja az elhunyt apa marad, aki az újszülöttnek minden örökösödési jogot megad. Ennek a törvénynek kettős volt a célja: az elhunyt származásának a biztosítása és az örökség megőrzése. Jézus törvényes atyjaként József gyakorolja azt a jogot, hogy nevet adjon a gyermeknek és jogilag elismerje őt. Jogilag ő az apa, de nem szülői értelemben, hiszen nem ő nemzette.
Az ókorban a név egy személy önazonosságának a foglalata volt. A név megváltoztatása a személy saját magának a megváltoztatását jelentette, mint Ábrahám esetében, akinek a nevét Isten „Ábrahám”-ra változtatta, ami azt jelenti, hogy „sokak atyja”, ahogy a Teremtés könyve mondja: „Sok nemzedék atyja leszel” (Ter 17,5). Másik példaként a pápa Jákob esetét említette, akit „Izraelnek” hívnak, minthogy „küzdött az Istennel”, hogy rákényszerítse őt az áldásra (vö. Ter 32,29; 35,10). A személy vagy tárgy névadása azonban mindenekelőtt azt jelenti, hogy a névadó megerősíti a tekintélyét afölött, aminek vagy akinek nevet adott, ahogy azt Ádám tette, amikor nevet adott minden állatnak (vö Ter 2,19-20).
Nagyon fontos ma az apaságra gondolni, amikor a közismert árvaság korát éljük
József már tudja, hogy Mária fiának van egy Isten által megszabott neve – Jézusnak a nevét az ő igazi atyja, az Isten adja – és ez a „Jézus” név azt jelenti, hogy „az Úr megszabadít”., miként azt az angyal magyarázta neki: „Mert ő szabadítja meg népét bűneitől” (Mt 1,21). József alakjának ez a sajátos szempontja teremt alkalmat arra, hogy ma az apaságról és az anyaságról elmélkedjünk – folytatta a pápa. Azt hiszem, ez nagyon is fontos ma, vagyis az apaságra gondolni, amikor a közismert árvaság korát éljük. Érdekes, a mai civilizációnk egy kicsit árva és az ember érzi ezt az árvaságot. Szent József alakja segítsen megérteni, hogyan lehet feloldani az árvaság problémáját, ami napjainkban oly sok bajt okoz.
Nem elég egy gyereket világra hozni ahhoz, hogy magunkat apának vagy anyának mondhassuk! „Apának nem születünk, hanem leszünk. Apává az ember nem csak azzal válik, hogy gyermeket nemz, hanem mert felelősen gondoskodik róla. Mindahányszor valaki felelősséget vállal egy másik életéért, bizonyos értelemben apaságot gyakorol iránta” – idézett a pápa „Patris corde” apostoli levéléből. Különös módon azokra gondolok, akik nyitottak, hogy örökbefogadás révén fogadjanak életet, ami egy nagylelkű és nemes lelkület. József példája azt mutatja meg nekünk, hogy ez a kötelék nem másodlagos, de nem is szükségmegoldás. Ez a fajta választás a szeretetnek, az apaságnak és az anyaságnak a legmagasabb formái közé tartozik. Hány gyerek várja a világon, hogy valaki gondját viselje! És hány házastárs szeretne apa és anya lenni, de biológiai okok miatt ez nem sikerül nekik, vagy noha már vannak gyerekeik, szeretnék megosztani a családi szeretetet azokkal, akik azt nélkülözik!
Ne féljünk az örökbefogadástól, a befogadás kockázatától!
Ne féljünk az örökbefogadástól, a befogadás kockázatától! Napjainkban ebben az árvaságban van egy kis önzés! – fűzte hozzá szabadon a pápa, majd kifejtette: Nemrég beszéltem a mai demográfiai télről, amikor az emberek nem akarnak gyereket, vagy csak egyet, de nem többet. Sok házaspár nem akar gyermeket, vagy csak egyet, de van két kutyájuk és két macskájuk…, és így kutyák és macskák foglalják el a gyerekek helyét. Igen, ez megnevettet – utalt a pápa a résztvevők nevetésére – de ez a valóság! Az apaság és anyaság megtagadása egyre kisebbé tesz minket, elveszi az emberségünket. A civilizáció mindjobban megöregszik és embertelenné válik, mert elveszti az apaság és anyaság gazdagságát. Szenved a haza is, mert nincsenek gyerekek és ahogy tréfásan mondtam: „Most aztán ki fizeti be az én nyugdíjjárulékomat, ki törődik majd velem?” Szent Józseftől kérem a kegyelmet, hogy szítsa föl bennünk a gyermekvállalás tudatát. Igaz, van lelki atyaság és anyaság, de aki a világban él és házasodik, annak gyerekre is kell gondolnia, hogy életet adjon azoknak, akik majd lefogják a szemét. És ha nem megy ez, akkor gondoljatok az örökbefogadásra. Igen ez kockázatos, mint a gyerek mindig, akár természetes, akár örökbefogadott! De még kockázatosabb, ha nincsen gyerek! Kockázatosabb megtagadni az apaságot és anyaságot, akár a valósat, akár a lelkit! Napjainkban ha egy férfi és egy nő nem fejlesztik ki magukban az apaság és az anyaság érzését, akkor valami lényeges marad el az életükből”.
Szent József védelmezze az árvákat, járjon közbe a gyermeket óhajtó házaspárokért!
A pápa óhajtja, hogy az intézmények legyenek mindig készek segíteni ebben az örökbefogadási folyamatban, kövessék azt éber figyelemmel, de egyszerűsítsék is le a folyamatot, ami ahhoz szükséges, hogy a családra szoruló kicsik és az önmagukat odaadni vágyó házastársak álma valóra válhasson a szeretetben.
Imádkozom, hogy senki se nélkülözze az atyai szeretet kötelékeit. Szent József védelmezze és segítse az árvákat, járjon közbe a gyermeket óhajtó házaspárokért. Ezért imádkozzunk együtt! – kérte a pápa: „Szent József, te, aki egy nevelőatya szeretetével szeretted Jézust, légy közel sok olyan gyerekhez, akiknek nincs családjuk, de apát és anyát szeretnének! Támogasd azokat a házastársakat, akiknek nem lehet gyermekük, segíts nekik, hogy szenvedéseiken keresztül egy nagyobb tervre találjanak! Add, hogy senkinek se hiányozzék az otthon, egy kötelék, egy személy, aki gondoskodik róla. Gyógyítsad meg azok önzését, akik elzárkóznak az élete elől, hogy megnyissák szívüket a szeretetnek!” – zárta az imával szerdai katekézisét Ferenc pápa.
P. Vértesaljai László SJ, Vatican News
