Egyházunk január 6-án ünnepli vízkeresztet, amely Jézus istensége megnyilatkozásának napja. A népi elgondolás sokszor kapcsolja hozzá Jézus megkeresztelkedésének ünnepét, a napkeleti bölcsek látogatására vonatkozó megemlékezést is, emellett számos népi hagyomány kapcsolódik magyar nyelvterületen a különleges naphoz. Hogy pontosan mit is ünneplünk január 6-án, és eleink hogyan ünnepelték, és mit kezd a modern ember a levetkőztetett karácsonyfával – erre kerestünk válaszokat.
Urunk megjelenésének ünnepe január 6-án a karácsonyi ünnepkör záró- és a farsang kezdőnapja. A név az e napon végzett vízszentelésből ered. A keresztények körében Kr. u. 312–325 körül kezdett terjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a napkeleti bölcsek látogatásának ünnepe.
A II. vatikáni zsinat után úgy határozták meg, mint a Háromkirályok látogatásának ünnepe vízszenteléssel, Jézus keresztségének az ünnepe pedig a rá következő vasárnap, amit idén január 9-én ünneplünk. A kánai menyegzőről egy közbeeső hétköznapon emlékezünk meg. Vízkereszttel kezdődik a házszentelés időszaka.
A vízkereszt, epiphania, háromkirályok az egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus megjelenésének, kinyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe: a napkeleti bölcsek imádását, Jézus megkeresztelkedését a Jordánban, Jézus első csodáját, azaz a víz borrá változtatását a kánai menyegzőn. Utóbbi volt Krisztus első csodatétele, János evangélista szerint ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne (Jn 2,11). Ez volt tehát az első alkalom, amikor Jézus megmutatta isteni hatalmát, azaz kinyilatkoztatta isteni mivoltát: ezt ünnepeljük egészen pontosan vízkeresztkor.
A magyar népi kalendáriumban a karácsonyi ünnepkör zárónapja január 6-a, ami a farsang kezdete is egyben, a lányok számára férjjósló nap. Ezen a napon öregjeink még egyszer meggyújtották a karácsonyfa gyertyáit, utoljára, szétosztották a megmaradt édességet, a fát tűzre tették, de egy ágacskát letörtek belőle és mindenki a maga falán lógó szentképje mögé rejtette a gonosz ellen. Ezen a napon régen még tartott kicsit az ünneplés: délben és este még folyt a vendégeskedés, esti harangszó után a kántálás és a csillagjárás. Még gonoszt űző és szerencsét varázsló napként is fellelhető a magyar hagyományban vízkereszt napja; időjárásával a tél hosszára, a nyár esős vagy száraz voltára, így a termésre, főleg a bortermésre ad előjelt. Mivel a népi hagyomány sokszor a mai napig összemossa ezt az ünnepet a napkeleti bölcsek Jézusnál tett látogatásának alkalmával,ezért kapcsolódik ehhez az a hagyomány, miszerint nem szabad idő előtt leszedni a karácsonyfáról a díszeket, meg kell várni, míg a Háromkirályok elérnek Jézushoz, hiszen a fa tetején díszelgő csillag is a betlehemi csillagot jelképezi, ami utat mutat a Megváltó felé igyekvő bölcseknek. Úgy tartják, ha idő előtt távolítjuk el a díszeket, az balszerencsét hoz és a termés is gyenge lesz. Egy nagyon régi szokás szerint azonban, ha a fa még vízkereszt napjának éjjelén is áll, akkor annak már egész évben úgy kell maradnia, különben szintén balszerencse érhet.
Illusztráció: Pexels
Modern napjainkban azonban már a karácsonyfa lebontásának hagyománya sokkal inkább az újrahasznosításhoz kezd kapcsolódni, egyre több háztartásban próbálnak tudatosan odafigyelni arra, hogy ne pusztán a hulladékok közé dobják a levetkőztett fenyőt. Ahol fával fűtenek, ott legtöbbször tűzifa lesz belőle, azonban a városban lakók számára is akad néhány ötlet. Először érdemes az adott település vezetőségénél érdeklődni, mert sok helyen elviszik a már funkcióját vesztett fát, és újrahasznosítják, általában fűtőanyagként. Ha valaki virágokat vagy veteményest tervez tavasztól gondozni, az aprítsa fel a fenyőt és a tűlevelekkel együtt szórja szét a kertben, az ugyanis jótékonyan lúgosítja a földet. A szerencsésebbek, akiknek még január 6-án is zöldell a karácsonyfája, vágjon le kisebb ágakat, s azokat akár virágvázába téve a lakást kellemes fenyőillattal lehet megtölteni, vagy a törzsét ujjnyi-kétujjnyi vastag karikákra felvágva, s azokat jól kiszárítva, lelakkozva gyertya-alátétet, poháralátétet lehet készíteni.
