A szentatya folytatta Szent Józsefről szóló katekézissorozatát december 29-én. Ezúttal „Szent Józsefről, az üldözött és bátor migránsról” elmélkedett.
Ma Szent Józsefet mint üldözött és bátor migránst szeretném bemutatni. Így ábrázolja őt Máté evangélista. Jézus életének ezt a különleges eseményét, melynek József és Mária is főszereplői, hagyományosan „menekülés Egyiptomba” címen ismerjük (vö. Mt 2,13–23). A názáreti család tagjai ilyen megaláztatást szenvedtek el, saját bőrükön tapasztalták meg a bizonytalanságot, a félelmet és szülőföldjük elhagyásának fájdalmát. Még ma is sok testvérünk és nővérünk kénytelen átélni ugyanezt a jogtalanságot és szenvedést. Az ok szinte mindig a hatalmasok zsarnoksága és erőszakossága. Jézus esetében is ez volt a helyzet.
Heródes király a bölcsektől értesül a „zsidók királyának” születéséről, és a hír felzaklatja. Elbizonytalanodik, érzi, hogy hatalma veszélyben van. Ezért összehívja Jeruzsálem összes vezetőjét, hogy kiderítse a születés helyét, és könyörög a bölcseknek, hogy majd pontosan tudassák azt vele, hogy – mondja hazudva – ő is elmehessen és imádhassa őt. Amikor azonban rájön, hogy a bölcsek más irányba indultak haza, gonosz tervet eszel ki: megöleti Betlehemben az összes kétéves és annál fiatalabb gyermeket, mert a bölcsek számítása szerint Jézus ilyen korú lehetett.
Eközben egy angyal ezt az utasítást adta Józsefnek: „Kelj fel, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, Heródes ugyanis keresi a gyermeket, hogy megölje” (Mt 2,13). Gondoljunk ma arra a sok-sok emberre, akik ezt az indíttatást érzik magukban: „Meneküljünk, meneküljünk, mert itt veszélyben vagyunk!” Heródes terve emlékeztet a fáraó tervére, aki Izrael népének minden fiúgyermekét a Nílusba dobatta (vö. Kiv 1,22). A menekülés Egyiptomba Izrael egész történetét felidézi, Ábrahámtól kezdve, aki szintén ott tartózkodott (vö. Ter 12,10), Józsefig, Jákob fiáig, akit testvérei eladtak (vö. Ter 37,36), de aki később „az ország vezetője” lett (vö. Ter 41,37–57); és Mózesig, aki kiszabadította népét az egyiptomiak rabságából (vö. Kiv 1,18).
A Szent Család Egyiptomba menekülése megmenti Jézust, de sajnos nem akadályozza meg Heródes mészárlását. Két ellentétes személyiséggel állunk tehát szemben: az egyik oldalon Heródes a maga vad embertelenségével, a másik oldalon József a maga gondoskodásával és bátorságával. Heródes kíméletlen kegyetlenséggel akarja megvédeni hatalmát, menteni a „bőrét”, amint azt egyik feleségének, néhány gyermekének és több száz ellenfelének kivégzése tanúsítja. Kegyetlen ember volt: a problémák megoldására egyetlen receptje volt: a kiirtás. Ő a számtalan tegnapi és mai zsarnok jelképe. Ezeknek a zsarnokoknak az emberek nem számítanak: a hatalom számít, és ha hatalmuknak tér kell, akkor kiirtják az embereket. És ez ma is megtörténik: nem kell visszamennünk az ókori történelembe, ez ma is megtörténik! Az ember válik más emberek „farkasává”. A történelem tele van olyan személyiségekkel, akik félelmeiknek kiszolgáltatva úgy próbálnak felülkerekedni rajtuk, hogy despotikus módon gyakorolják hatalmukat, és embertelen erőszakos cselekményeket hajtanak végre.
De nem szabad azt gondolnunk, hogy csak akkor élünk Heródes gondolkodásmintájával, ha zsarnokká válunk, nem! Valójában mindannyian beleeshetünk ebbe a magatartásba, valahányszor arroganciával próbáljuk meg elűzni félelmeinket, még ha csak verbálisan, vagy a körülöttünk lévők megalázására irányuló apró sértésekkel is. A mi szívünkben is ott fészkel annak lehetősége, hogy kis Heródesek legyünk!
József Heródes ellentéte: ő mindenekelőtt „igaz ember” (Mt 1,19), míg Heródes diktátor; aztán bátorságról tesz tanúságot, amikor végrehajtja az angyal utasítását. El lehet képzelni, milyen viszontagságokkal kellett szembenéznie a hosszú és veszélyes út során, és milyen nehézségekkel járt egy idegen országban való tartózkodás, más nyelven beszélő emberek között: mennyi nehézség! Bátorsága a visszaköltözéskor is megmutatkozik, amikor az angyal megnyugtatására legyőzi érthető félelmeit, s Máriával és Jézussal együtt letelepszik Názáretben (vö. Mt 2,19–23). Heródes és József két ellentétes karakter, akik a mindenkori emberiség két arcát tükrözik.
Gyakori tévhit, hogy a bátorságot a hősök kizárólagos erényének tekintjük. A valóságban a mindennapi élet minden embertől – tőled, tőlem, mindannyiunktól – bátorságot igényel: bátorság nélkül nem lehet élni!
Bátorság kell a mindennapi nehézségekkel való szembenézéshez. Minden korban és kultúrában találunk bátor férfiakat és nőket, akik, hogy hűek maradjanak saját hitükhöz, mindenféle nehézséget leküzdöttek, jogtalanságokat, büntetéseket szenvedtek el, sőt a halált is vállalták. A bátorság a lelki erősség szinonimája, mely az igazságossággal, az okossággal és a mértékletességgel együtt az emberi erények csoportjába tartozik, melyeket „sarkalatos” erényeknek is nevezünk.
József ma a következőt tanítja nekünk: az élet mindig tartogat számunkra nehézségeket, ez igaz, és ezekkel szemben mi is érezhetünk fenyegetettséget, félelmet, de nem úgy kell túlélnünk bizonyos időszakokat, hogy a legrosszabbat hozzuk ki magunkból, mint Heródes, hanem úgy, ahogyan József viselkedett, aki a félelemre azzal a bátorsággal reagált, hogy rábízta magát Isten gondviselésére. Azt hiszem, ma imádkoznunk kell minden migránsért, minden üldözöttért és mindazokért, akik kedvezőtlen körülmények áldozatai, legyenek azok politikai, történelmi vagy személyes körülmények.
De gondoljunk arra a számtalan emberre is, akik háborúk áldozatai, és akik el akarnak menekülni hazájukból, de nem tudnak; gondoljunk a migránsokra, akik útnak indulnak a szabadság felé, de sokan útközben vagy a tengeren meghalnak; gondoljunk a József és Mária karjában menekülő Jézusra, és lássuk meg benne az összes mai migránst! A mai migráció valósága előtt nem hunyhatunk szemet! Ez az emberiség társadalmi botránya!
Szent József,
te megtapasztaltad a menekülni kényszerülők szenvedését,
te magad is menekülni kényszerültél,
hogy megmentsd szeretteid életét,
kérünk, védelmezd mindazokat,
akik háború, gyűlölet vagy éhezés miatt menekülnek!
Támogasd őket nehézségeikben,
erősítsd őket reménységükben,
hogy befogadásra és segítségnyújtásra találjanak!
Vezesd lépteiket,
és nyisd meg azok szívét,
akik segíthetnek nekik!
Ámen.
Tőzsér Endre SP, Magyar Kurír
