A száz évvel ezelőtti kéménytűz okozta pusztításról szentmisén emlékeztek meg az esztelneki ferencesek december 23-án, csütörtökön délután. Az évfordulón egyben ünnepeltek is a testvérek, hiszen a közelmúltban felújított kolostor kápolnájában Urbán Erik tartományfőnök megáldotta az oltárt és a bútorzatot.
Kéménytűz pusztított 1921. december 22-én éjjel a felsőháromszéki Esztelneken. Leégett a ferences kolostor és a templom. Szinte minden a lángok martalékává vált. Csak a sekrestyében maradt épen egy faliszekrény, illetve a liturgikus ruhák és edények szekrénye. A templom romjai között „csupán egy Mária szobor maradt meg, a toronyból a harangok teljesen leolvadtak, aminél semmi sem bizonyítja jobban a tűz rettenetes voltát” – áll az esztelneki kolostor domus históriájában. Az 1750-ben faragott Esztelneki Madonna szobra, máig ismeretlen módon és okból, a tűzvész után Futásfalvára került. Valószínű, hogy ebben szerepet játszott az is, hogy a ferencesek 1930-ban elhagyták Esztelneket, és csak 1936-ban tértek vissza.
A százéves évfordulón a tragédiáról szentmisén emlékeztek meg a testvérek. Urbán Erik, az Erdélyi Ferences Rendtartomány főnöke prédikációjában felidézte az esztelenki ferences kolostor történelmét. Rámutatott: a testvérek már az 1670-es években jelen voltak a településen, akik megépítették Felső-Háromszék lelki oázisát, amely hit- és a kulturális életben is fontos szerepet töltött be. Mint mondta, a kolostor a rendi teológiának is sokáig otthont adott, majd 1921. december 22-én bekövetkezett a pusztító tűz, azt követően a testvérek elhagyták a kolostort, majd később visszatértek és ismét építkezésbe kezdtek. A rend 1951-es feloszlatáskor a ferencesek ismét elhagyták Esztelneket, de 1952-től kényszerlakhelyként szolgált számukra a kolostor. Hozzátette: ha az akkori testvérek visszatérnének a településre, megcsodálnák a kívülről és belülről teljesen megújult templomot és kolostort.
– A kolostor megújult és egyre inkább kezdi visszanyerni az oázis szerepét. Reméljük, hogy egyre többen fogják felkeresni ezt a kolostort, akár azért, mert szeretnének betekintést nyerni, akár azért, néhány napot szeretnének itt eltölteni, lelkileg töltekezni. A megújulásért köszönet illeti az esztelneki híveket, mindazokat, akik egy jó szóval, bátorítással, kezdeményezéssel segítették Szilveszter testvért, és segítik Bernardin testvért, hogy igenis jó az, ami itt történik – mondta Erik testvér. Hangsúlyozta: az esztelnekiek büszkék lehetnek arra, hogy Felső-Háromszéknek kolostora, lelki oázisa van.
– Sokat köszönhet egy tájegység egy kolostornak a hitélet, a kultúra szempontjából. Ahhoz, hogy a kolostor visszanyerje régi méltóságát, be tudja tölteni régi feladatát természetesen ti is kelletek, mert a templom mindig az Istennek lefoglalt, fenntartott hely. Hisszük és valljuk, hogy a Jóisten mindenütt jelen van a teremtett világban, de nekünk embereknek szükségünk van arra, hogy egy helyet lefoglaljunk, felszenteljünk az Istennek, vagyis azt kivonjuk a hétköznapi használat alól. A templomaink biztosítják számunkra a találkozást az Istennel, hiszen a templom attól templom, hogy van benne Oltáriszentség. Hisszük azt, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van közöttünk, és nem hazudtolja meg azt, amit megígért nekünk, hogy velünk marad, egészen a világ végezetéig – mutatott rá a provinciális. Hozzátette: amikor átvisszük az Oltáriszentséget a kolostor kápolnájába, akkor igazából kivonunk a kolostornak egy részéből is egy olyan helyet, ami szintén erőforrássá lesz a szerzetes közösség számára és mindazok számára, akik majd betérnek oda imádkozni.
A szentmise után fáklyás körmenetben vitték az Oltáriszentséget a kolostor kápolnájába, ahol Urbán Erik megáldotta a Szent Kelemen és Adalbert oltárt. A szentmisét egy helyi pedagógus, Szánthó Vitus Esztelneken című versének elmondásával tette meghittebbé.
Biró István, az Erdélyi Ferences Rendtartomány sajtóreferense
Fotók: Suciu Dorottya
