Közelednek az ünnepek, s talán még azon izgulunk, hogy egyik-másik szerettünknek nem sikerült megtalálnunk a tökéletes ajándékot, ezért lázasan keresgélünk az üzletek polcain, hogy rábukkanjunk az álommeglepetésre. Pedig ha elég figyelmesek voltunk, akkor már a személyek is kellő kapaszkodóval láttak el az év során, de az üzletek is már jó idejében gondoskodtak a karácsonyi kínálat napirendre tűzéséről, hogy a szemünk előtt legyen az ajánlatuk, hogy még véletlenül se feledkezzük meg a „kötelezettségeinkről”.
Egyes súlyos esetekben az is előfordul, hogy már a nyár során közzéteszik a karácsonyi kínálatot, hogy igazán és becsülettel át tudjuk gondolni, hogy mit is szeretnénk ajándékozni szeretteinknek. Az adventi készület, amely eredetileg arra lenne hivatott, hogy felkészüljünk Jézus Krisztus születésének ünnepére, ma már külön előkészületet igényel. Nem lehet csak úgy „belerohanni” az adventbe, azt is elő kell készíteni, meg kell találni a megfelelő adventi kalendáriumot, a tökéletes adventi koszorút, ki kell gondolni és be kell szerezni a karácsonyi dekorációt… Amit lehetőleg már advent első vasárnapján teljes pompájában szeretnénk látni. Mindennek a megtervezése természetesen időt és energiát igényel, így az advent előkészítésének már érdemes november elején nekifogni, de lehet az jár jobban, aki szeptember-októberben nekiáll a tervezésnek. Legalábbis ezt sugallják a hirdetések, a kirakatok.
Rohanunk, hogy elcsendesedhessünk. Kapkodunk és zakatol az agyunk, mint a szülésre készülő kismamának, aki igyekszik mindenre kiterjeszteni a figyelmét, hogy minden a lehető legnagyobb rendben legyen, amikor gyermeke a világra jön. Előkészíti a babaszobát, a kiságyat, a pelenkázót, a kisruhákat, a szüléshez a hálóinget, az energiát adó nasit, a babakelengyét, és minden várható és váratlan eseményre felkészül. Kicsit mintha mi is így készülnénk karácsonyra, de ezzel fókuszt téveszthetünk. A terhességgel és a vajúdással járó gondokat, a gyermekről való gondoskodást vállalta Szűz Mária és Szent József, mindent megtettek annak érdekében, ami erejükből tellett, hogy az Istengyermek a világra jöhessen.
Éppen a betlehemi jászol képe emlékeztet bennünket az egyszerűségben rejlő nagyságra, az apróságban rejlő hatalmasságra, a gyermek képében közénk jött Istenre. Természetesen nem lényegtelen a külsőségekre való odafigyelés sem, segítheti a lélekben való megérkezést az ünnepre, de az ünnepi hajrában is legyen a szemünk előtt, hogy mit is ünneplünk valójában. Az emberré lett Istent.
Az írás megjelent a Vasárnap 2021/50-es számában.
