Halász Piusz: Eucharisztia. Elmélkedések hitünk szent Titkáról (Szent István Társulat, Budapest, 2021.) című könyvéről osztja meg gondolatait Koncz Attila televíziós szerkesztő.
A Budapesten rendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus minden résztvevőnek felejthetetlen élményt nyújtott. A tapasztalat intenzitása azonban – érthető módon – egyre fakul az időben, az emberi természet már csak olyan, hogy jobban reagál az újra, mint a régire. Hiába bukkan fel lelki szemeink előtt még mindig egy-egy emlékezetes pillanat vagy érzés, lelkünk kísértések ellen védő ellenanyagszintje szép csendesen csökken a háttérben. Ahogyan a koronavírussal való harcban szükségünk van emlékezetető oltásra, ugyanígy hasznos lehet, ha az Eucharisztia iránti tiszteletünket időről időre új dózissal tápláljuk. Ennek lehet kiváló eszköze a Halász Piusz ciszterci szerzetes elmélkedéseiből összeállított kötet, amelyet a Szent István Társulat jelentetett meg éppen a NEK-hez időzítve.
A szerzőt sokszor nevezik a „második Prohászkának”. Nemcsak azért, mert nagy tisztelője volt az egykori székesfehérvári püspöknek, hanem azért is, mert szónoki tehetségében szinte hasonló volt hozzá. Az már nem rajta múlt, hogy pályája nem tudott olyan szépen felívelni, mint példaképéé, a 20 századi történelem – a szerzetesrendek szétszóratása, a börtönbüntetés, majd a mellőzés és az elhallgatás – bizony keresztülmasírozott az ő életén is. Írásainak túlnyomó része ezért kéziratban maradt: a ciszterciek zirci könyvtára 35 kötetnyi munkáját őrzi gépelt formában.
Szerencsére ezek a szövegek egyáltalán nem a feledés homályában pihennek, hanem gondos kezek munkája nyomán egyre nagyobb részük lát napvilágot nyomtatásban. Szükség is van rájuk, hiszen kevesen voltak a magyar teológiatörténetben, akik a hit nagy igazságait olyan páratlan leleménnyel tudták átvezetni a mindennapok eseményeire, és így életre váltani, mint Halász Piusz. Vajon miből táplálkozott ez a tehetsége? „Az apostolkodó szerzetes így fogalmaz: Istent szolgálom testvéreimben. A szernlélődő pedig így: Istenben szolgálom testvéreimet.” – mondta egy interjújában, én pedig azt hiszem, a titok épp abban rejlik, hogy ő egyszerre tudott mindkét követelménynek eleget tenni.
Az eucharisztiával kapcsolatos teológiai fejtegetések és elmélkedések gazdag tárházából két terjedelmesebb írást szeretnék kiemelni.
A Hitünk szent titka című kézirat egyik terjedelmes fejezete a szentmise liturgiájának részletes magyarázata. Az utóbbi időben tapasztalhattuk, hogy nagy divatja lett ennek a műfajnak: magyar és külföldi szerzők hasonló munkáinak sokasága látott napvilágot a kiadók jóvoltából. És nyugodtan állíthatjuk, nem csupán a kínálat, hanem a kereslet oldaláról is alá van ez támasztva, hiszen mi más indokolná a Duna Televízióban futó Misztérium című sorozat egészen meglepő nézettségi adatait. Szentmise-katekézisre tehát szükség van, és jó dolog felfedezni, hogy ilyen színvonalas írásokért nem kell a szomszédba mennünk.
Halász Piusz elemzése ugyanis olyan kristálytiszta világossággal, ugyanakkor a titok iránti fogékonysággal beszél témájáról, ami a 20. századi teológia nagy klasszikusai közé emeli. Példái és illusztráció annyira életszerűek, hogy azt is a témában való elmélyülésre serkentik, akitől egyébként távol áll a liturgia világa. Az introitus-t például az operák előjátékához hasonlítja mind természetében, mind funkciójában. A III. kánon mondanivalóját pedig a dagesztáni Samil szultán történetével magyarázza, aki igazságos uralkodóként inkább magára vállalta a büntetést, amikor kiderült, a megtorolni kívánt tett elkövetője saját édesanyja volt.
A kötet másik drága kincse a Jöjjetek, imádjuk! címet viselő, 1980-as keltezésű kézirat közlése. Elmélkedések szentséglátogatásra – olvassuk aztán a műfaji meghatározást, amit viszont sokkal inkább neveznék a szentségimádás kiváló gyakorlati iskolájának. Halász Piusz szerint ugyanis „(n)incsen a léleknek fontosabb pillanata, mint amikor az Eucharisztia előtt térdelsz”. De vajon tudunk-e ezzel a helyzettel mit kezdeni? A szerző korunk emberének egyik legfontosabb spirituális nehézségét tételezi, amikor arra hívja fel a figyelmet, nem vagyunk otthon a dicsérő ima világában.
Igen, hálát adni és főleg kérni (még) tudunk, a dicsőítés gesztusától viszont egészen zavarba jövünk, pedig „Isten imádása menti meg emberi méltóságunkat” – állapítja meg abszolút éleslátással. Ez a rész tiszta szívvel ajánlható mindenkinek, aki leküzdötte zavarát és összeszedte bátorságát, hogy bevezetést nyerjen az Istent magasztaló ima világába. Halász Piusz közel nyolcvan zsoltáridézet segítségével vezet végig az úton, megtanítva olvasóját arra, hogy a Teremtővel való kapcsolatát ne korlátozza sem térben, sem időben, azaz sem a templomra, sem a vasárnapokra.
Halász Piusz eucharisztikus lelkületű kötete igazi ajándék napjaink keresztény emberének. Kiadásával remélhetőleg egyáltalán nem ér véget a ciszterci szerzetes tudományos és spirituális tanításának reneszánsza, hanem újabb szeletek látnak majd napvilágot a már emlegetett sok száz oldalnyi kéziratanyagból. Sőt, az lehetne ennek az újrafelfedezésnek a méltó betetőzése, ha egy jelentősebb terjedelmű válogatás idegen nyelv(ek)en is megjelenhetne belőlük, hogy ezzel öregbítsék a magyar teológia nemzetközi hírnevét.
Halász Piusz: Eucharisztia. Elmélkedések hitünk szent Titkáról. Szent István Társulat, Budapest, 2021.
Koncz Attila
