Slachta Margitot, a Szociális Testvérek Társaságának alapítóját, aki száműzetésben, az Amerikai Egyesült Államokban halt meg 1974. január 6-án, Budapesten a Fiumei úti temetőben végre kívánsága, vágya szerint magyar földbe temetik december 7-én magyarországi idő szerint 16 órakor. A hazatérés, az újratemetés spirituális üzenetéről, Slachta Margit alakjáról a Társaság mai általános elöljárójával, Kővári Magdolnával az erdélyi kerület elöljárója beszélgetett.
A Barankovics Alapítvány kezdeményezésére megtörténhetett az exhumálás és a Magyarországra szállítás. Margit testvér földi maradványait 1974-ban helyezték örök nyugalomra Buffalóban, és joggal kérdezheti bárki, miért van szükség most arra, hogy a hamvait hazahozzák.
Ennek kapcsán kértem a Szociális Testvérek Társasága általános elöljáróját, Kővári Magdolnát, hogy beszélgessünk arról, miért olyan fontos ez számunkra, szociális testvérek számára, illetőleg van-e ennek az eseménynek a Szociális Testvérek Társaságán kívül is jelentősége.
Nem utolsósorban az erdélyi kerület elöljárójaként különösen is érdekel, hogy Margit testvér személyét miként tudjuk közel hozni saját népünkhöz. Kevesen tudják, hogy Slachta Margit 1917 és 1921 között havonta járt át Erdélybe és a Bánságba, látogatta a megalakult Szociális Missziós szervezeteket, biztosítva a szervezeti menedzsmentet és az egységes víziót. Az erdélyi kerület Ikrich Auguszta testvér személyén keresztül egészen közvetlenül részesült Slachta Margit karizmatikus személyéből, és ennek köszönhetően Erdélyben meggyökerezhetett a „formabontó” szerzetesi élet. Ha csak arra gondolunk, hogy Auguszta testvér 1926-ban, alig három évvel a Társaság megalakulása után felvállalta a kolozsvári Központi Szálloda bérletét és annak vezetését, nem csekély kockázatot vállalva, láthatjuk, hogy a testvérek a Szentlélek erejétől áthatva vetették bele magukat mindenbe, ami lehetővé tette vagy hozzásegítette őket ahhoz, hogy a társadalom ínségeit orvosolhassák.
Slachta Margit a kolozsvári anyaházban, 1941 pünkösdjén (Szociális Testvérek Társasága erdélyi kerületének irattárából)
A sokféle anyagi bizonytalanság ellenére is a testvéreknek sikerült felépíteniük kolozsvári anyaházukat és elsőként elindítani a Szociális Képzőt. Slachta Margit tanításai ma is időszerűek, örömmel készülünk arra, hogy egyre többek számára hozzáférhetővé tegyük szellemi és lelki örökségét itt Erdély földjén is.
Általános elöljáróként hogyan látod, mi a spirituális üzenete Margit testvér újratemetésének?
Mint ismeretes, Margit testvér hamvainak hazahozatala külső kezdeményezésre indult el, és a gondolatot Margit testvér közéleti szerepe inspirálta. Számunkra, szociális testvérek számára azonban Margit testvér nem csupán egy ismert közéleti személyiség, hanem elsősorban közösségünk megalapítója, egy olyan karizma megtestesítője, amely a közéleti tevékenységet is céljának tekinti, és amely Istennek az egyetemes egyház számára szánt ajándékaként a világ több részére eljutott. A hamvak hazahozatala tehát az egész nemzetközi közösséget érinti, és a Társaság általános káptalanja kellett ehhez jóváhagyását adja. A káptalani küldöttek véleménye megoszlott a kérdésben; többen attól tartottak, hogy ezt az eseményt a különféle politikai erők saját céljaikra használhatják ki. Hosszasan imádkoztunk és beszélgettünk a kérdésről, és a végére egyöntetű döntés született, mégpedig nem a félelmek, hanem a lehetőségek szem előtt tartása alapján. Valahogy minden testvér számára világossá vált, hogy ez az alapító akarata is – akinek szellemisége, lelkisége él a közösségben –, és hogy ennek valamiért most van itt az ideje. Számomra is csak így utólag kezd összeállni, hogy ennek milyen nagy spirituális jelentősége van az egész Társaság számára. Egy általános káptalan a közösség legfelsőbb kormányzati szerve, és megszabja az irányt a következő káptalanig, a mi esetünkben a következő hat évre. Jelen káptalani irányelveink központi gondolata, hogy „új módon vágyunk kapcsolatba kerülni karizmánk tüzével, apostoli életmódunkban megújulni, és így bátor kockázatvállalással kreatív és prófétai válaszokat keresni a világ ínségére, szolgálni az emberi méltóság ügyét”. Tehát megszólalt egy mély vágy, késztetés, valójában hívás, hogy visszatérjünk az alapító karizmához, és abból merítve keressük az új utakat a jelenben. A képhez még az is hozzátartozik, hogy készülünk a százéves jubileumunkra 2023-ban.
Slachta Margit látogatóban a kolozsvári Központi Szállóban, 1940 (Szociális Testvérek Társasága erdélyi kerületének irattárából)
A következő, 2022-es év a lelki felkészülés ideje lesz. És akkor mi történik? Az alapító útra kel – a szó legszorosabb, fizikális értelmében. Ennek olyan mély, szimbolikus jelentéstartalma van, amit szavakban nehezen lehet megragadni, de minden rendtársam rezonált rá. A testvérek arról számolnak be, hogy ez a történés mélyen megrázza őket, mi több, felrázza őket, lelki megújulásra, tettre, cselekvésre hívja, inspirálja őket. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az alapító elindult, s mi összekapjuk magunkat. De silány ez a kép, mert itt sokkal mélyebb dologról van szó. Mélyen megrendítő élmény volt számomra, amikor fogadhattam a földi maradványokat a Ferihegyi repülőtéren. Az alapító koporsóját érintve valamilyen kifejezhetetlen módon kerültem kapcsolatba identitásunk lényegével, és azt hiszem, ez a legnagyobb üzenete számunkra az újratemetésnek: „érinteni” a karizmánkat magunkban, odafigyelni alapítónk gondolataira, lelkiségére, engedni, hogy új erővel szólaljon meg bennünk, figyelni, hogy mire hív minket itt és most.
Slachta Margit személyét a magyarországi egyház és társadalom jól ismeri, hiszen nemcsak rendalapítói, de politikai működéséről is rendelkezik történeti tudással. Hogyan látod a nem magyar –szlovákiai és kubai – testvérek szemszögéből, mit jelent számukra Margit testvér újratemetése?
Ha az imént leírt mély lelki-spirituális jelentéstartalomból indulok ki, akkor ez a tapasztalat általánosan jellemző minden testvérre, bárhol is éljen. Ezt igazolják azok a megnyilvánulások is, amelyeket a hamvak hazahozatalakor tapasztaltam. Szlovákiai testvér a kápolnában ülve figyelte az online radarkövetőn a repülőgép útvonalát, ami a hamvakat szállította, amíg az földet nem ért Budapesten, a linket egy magyarországi testvér osztotta meg, és több országból rácsatlakoztak, imával követték az alapító útját. A repülőtéren várakoztam a hamvakra, amikor megszólalt a telefonom: a kubai elöljáró hívott, hogy közölje, a testvérek valamennyi kubai házban a kápolnában imádkoznak, így „várják” az alapító érkezését. A legidősebb kubai testvér, aki még személyesen ismerte Margit testvért, ezt az üzenetet küldte: „Két okból is nagyon örvendek annak, hogy Margit testvér hamvai hazatérnek: egy, mert mindig is haza szeretett volna menni, de nem tudott; száműzetésben halt meg. És a másik, mert ez lehet az első lépés az ő megdicsőülése felé.”
Slachta Margit gyakran járt Erdélyben, ez a történeti kutatásnak még egy kiaknázatlan területe. Mi az üzenete Margit testvérnek a határon túli magyarok számára?
Nem vállalkoznék arra, hogy bárki üzenetét mások felé közvetítsem. A tiszta üzenetek első kézből, tiszta forrásból fakadnak, vagyis mindenkinek saját maga számára kell megtalálnia, mit üzen neki Margit testvér. Kapcsolatba kell vele kerülni az írásain keresztül, amelyek ma már kiadásra kerültek, elérhetőek, és az imán keresztül.
Amit meg tudok osztani, az az, hogy nekem mit üzen, engem mire tanít. 1946-ban, a nagy világdúlások és háborús gyűlölködések korában írja a következőket: „…a szeretet fajokon, nemzetiségeken és határokon túl és felül való nagy jó, Istentől jövő ajándék. … A nemzetközi összefogás szükségessége eszményi elgondolásban lebegjen a szemünk előtt, nem a haza megtagadásával, de nem is a sovinizmussal és az idegennek a gyűlöletével fejezve ki a hazaszeretetet. A hazaszeretet és a nemzetköziség: mint harmóniában levő nagy fenntartó erők legyenek a lelkünkben kidolgozva!” (Körlevél, 1946)
Slachta Margit a kolozsvári anyaház tetőteraszán, 1941 pünkösdjén (Szociális Testvérek Társasága erdélyi kerületének irattárából)
Margit testvér olyan ember volt, aki képes volt az Isten szemével látni a dolgokat, képes volt az összképet befogadni. Engem is arra hív, hogy rányíljak a tágabb valóságokra: miközben mélyen és biztosan kapaszkodom gyökereimbe, amelyek meghatároznak és hordoznak, képes vagyok túllátni azokon, és értékelni Istennek a végtelenül gazdag és sokszínű világát, a benne rejlő végtelen potenciállal. Arra hív, hogy magamat sohasem valamivel vagy valakivel szemben, ellentétben definiáljam, hanem Isten gyermekeként, aki ajándékként született bele egy adott közegbe, hogy másokért éljen, hogy építse Isten országát ott, ahova Isten éppen állította, azt az országot, ahol mindenkinek helye van, ahol mindenki testvér. Hiszen naponta ezt imádkozzuk: jöjjön el a te országod.
„A kereszténység olyan nagy dolog, olyan kimondhatatlanul mély, az emberi természetet annyira meghaladó, hogy kétezer év óta, mióta az Úr Jézus kinyilatkoztatta annak leglényegét – hogy a szeretet a minden –, a világ csak tanulgatja, hogy mi a szeretet, de még mindig nem tudta megtanulni a keresztény társadalom sem. Bár mondhatatlanul messze vagyunk megvalósításától, mégis milyen óriási eredményeket állított be a szeretet a földre! A hűség, a testvériség, az áldozat olyan fokot ért el, amilyenről fogalma sem volt azelőtt az emberiségnek. Pedig nagyon jól tudjuk magunkról és másokról, hogy a szeretet milyen kevéssé nyert megvalósítást. Ha az ilyen kevéssé magunkévá tett szeretetnek már ilyen édes gyümölcse van, akkor elgondolhatjuk – de csak a képzeletnek a szárnyain –, hogy milyen volna egy olyan társadalom, amely megérti, hogy minden semmi, [és csak] egy van, ami el nem múló érzés, és ami átmegy az örökkévalóságba, egy tényező, mely mindent eldönt: a szeretet. Ha a keresztény társadalom ezt megértené és gyakorolná, milyen mennyország volna a földön!” (Slachta Margit, A Testvér, VII. évfolyam 10. szám, 1936. június)
Homa Ildikó sss
az erdélyi kerület elöljárója
