Jean-Luc Marion és Tracey Rowland az idei, Hanna-Barbara Gerl-Falkovitz és Ludger Schwienhorst-Schönberger a tavalyi díjazottai a Ratzinger-díjnak. Tavaly a járvány miatt elmaradt az átadási ünnepség, így idén november 13-án délben az Apostoli Palota Kelemen-termében tartották azt az idei díjátadóval együtt. Ferenc pápa ez alkalomból kihallgatáson fogadta a Joseph Ratzinger – XVI. Benedek Vatikáni Alapítvány tagjait.
A találkozó kezdetén P. Federico Lombardi SJ, a Vatikáni Rádió egykori igazgatója, az Alapítvány elnöke mutatta be és méltatta a díjazottakat, majd Ferenc pápa köszöntötte az egybegyűlteket. Örömmel nyugtázta, hogy a múlt évi megszakítás után folytatódhat a szép hagyomány.
A korábbi kitüntetettek jelenléte az arra érdemes tudósok és művészek elismerésén túl tartós és termékeny kapcsolatot létesít az egyháznak a kultúra világában való jelenléte és szolgálata számára. A díjazottak immár 15 országból származnak, Rowland asszony most végre megérkezhetett Ausztráliából és bővül a tudományterületek, valamint a művészeti ágak száma is.
Tisztelgés a művek és a sokévi munka előtt
Az emberi elme és lélek dinamikája valóban határtalan a megismerésben és az alkotásban. Az Isten által fellobbantott „szikra” az ő képmására teremtett emberben képes egyre újabb értelmet találni a teremtésben, a történelemben és így ki tudja fejezni a szellem életerejét az anyag átalakításában. Ám a kutatás és a művészi alkotás gyümölcsei nem véletlenszerűen és nem erőfeszítés nélkül érnek be. Az elismerés tehát annak a hosszan tartó és türelmes elkötelezettségnek is szól, amelyre az érettség eléréséhez van szükség. A kitüntetés egyszerre tiszteleg a megszületett művek előtt, de éppúgy a sok éven át nagylelkűen és szenvedélyesen eltöltött munka előtt is.
Ezt a díjat méltán adományozzák Joseph Ratzinger nevében
A pápa tisztelettel hallgatta a méltatás során említett szellemi áramlatokat a vallásfilozófia és Isten szavának értelmezése területéről, a teológia és filozófia nagy mestereinek a nevét Guardinitől De Lubac-ig, Edith Steintől Lévinasig, Ricœur-től Derridáig és McIntyre-ig. Gondolkodásra nevelnek bennünket, arra, hogy egyre mélyebben éljük meg az Istennel és másokkal való kapcsolatot, hogy az emberi cselekvést erényekkel és mindenekelőtt szeretettel irányítsuk. E mesterek közé kell sorolni azt a teológust, aki megfontolásait és kulturális párbeszédét megnyitotta mindezen irányok felé, mert képes volt reflexióját és a kulturális párbeszédet együtt megnyitni és ápolni, mert a hit és az egyház a mi korunkban él és minden igazságkeresésnek a barátai. Joseph Ratzingerről beszélek – jelentette ki a pápa, és így folytatta: ezt a díjat méltán adományozzák elődöm nevében. Ezért is fordulok most hozzá szeretetteljes, hálás és tisztelgő gondolattal.
Trilógiája személyes tanúságtétel az Úr arcának állandó kereséséről
Pár hónapja együtt adtunk hálát az Úrnak pappá szentelése 70. évfordulója alkalmából és érezzük, hogy imával kísér minket, tekintetét mindig Isten távlatai felé fordítva. Elég csak egy pillantást vetni rá, hogy felismerjük ezt. Ma különösen is köszönjük ezt neki, mert ő a tanulás, a kutatás, a leírt és szóval mondott kommunikáció szenvedéllyel elhivatott példája is volt, aki kulturális kutatómunkáját mindig teljes mértékben és harmonikusan egyesítette hitével és az egyház szolgálatával. XVI. Benedek egészen pápasága végéig egyfolytában tanult és írt. Körülbelül tíz éve, egyházkormányzási feladatai közben azzal volt elfoglalva, hogy befejezze Jézusról szóló trilógiáját és így egyedülálló személyes tanúságát hagyott ránk az Úr arcának állandó kereséséről. Ezt a mindennél fontosabb kutatást aztán az imádságában folytatta tovább. Ösztönzést és bátorítást merítünk belőle és biztosítjuk őt arról, hogy megemlékezünk róla az Úr előtt imádságainkban.
A díjazottak találkoztak az emeritus pápával is
Pápai szolgálatát kristálytiszta tanítás és az Igazság iránti lankadatlan szeretet jellemzi
Ferenc pápa felidézte az egykori müncheni érsek jelmondatát, mely János apostol harmadik levelének szava: „cooperatores veritatis”, az „igazság munkatársai”. Ez jól kifejezi egész élete különböző szakaszainak vezérfonalát, a tanulástól kezdve az egyetemi tanárságig, püspöki küldetésének majd a Hittani Kongregációnak a szolgálatáig, amelyre 40 évvel ezelőtt Szent II. János Pál kérte fel, egészen pápai szolgálatáig menően, melyet kristálytiszta tanítás és az Igazság iránti lankadatlan szeretet jellemez. Ezért a „Cooperatores veritatis” jelmondata a kitüntetetteknek átadott oklevélen is ott ékeskedik, továbbra is ösztönözve elkötelezettségünket. Ezek olyan szavak, amelyekből mindannyiunknak ösztönzést lehet és kell is nyernie tevékenységében és életében és amelyeket jókívánságként hagyok rátok, áldásommal együtt – zárta személyes hangú beszédét Ferenc pápa.
P. Vértesaljai László SJ, Vatican News
