Ferenc pápa a szegényekről Assisiben: itt az ideje, hogy visszaadjuk nekik a szót

Ferenc pápa Assisibe látogatott november 12-én, pénteken reggel: az Angyalos Boldogasszony bazilikában találkozott 500 szegénnyel, meghallgatta tanúságtételeiket, majd beszédet tartott nekik. Imájában azt kérte mindnyájunk számára, hogy a konkrét segítségen túl legyen elegendő időnk a meghallgatásukra: „Itt az ideje annak, hogy visszaadjuk a szót a szegényeknek, miután sokáig nem hallgattuk meg őket!”

Assisi nem olyan város, mint a többiek, mert Szent Ferenc arcának a lenyomatát viseli. Utcáin élte nyugtalan fiatalságát, itt kapta a hivatását, hogy szószerint élje az evangéliumot – ezzel a történelmi visszatekintéssel kezdte beszédét. Hozzátette: úgy tűnik, hogy lehetetlen követni Assisi Szent Ferencet, ám Virágoskertjének, a Fiorettinek az olvasása megmutatja hivatása szépségét szíve és élete egyszerűségével, amelyen keresztül maga Krisztus vonz minket – számol be az eseményről a Vatikáni Rádió. A szentatya a Fioretti egyik történetét Szent Ferenc és Masszeusz testvér Franciaországba, Provence-be vezető útjáról: „Egy városba érve eleség után koldultak, ki az utca jobb, ki a bal oldalán. A kistermetű, vézna Ferencnek csak kevés és száraz kenyérdarabokat adtak, míg a tekintélyes külsejű Masszeusz testvér nagy és friss darabokat, sőt egész cipókat is kapott. A koldulás után a városon kívül egy forrásnál egy sima kőre tették az alamizsnát, mire Ferenc így fohászkodott: Óh, Masszeusz testvér, bizony nem vagyunk méltók e töméntelen kincsre! Masszeusz testvér viszont felpanaszolta, hogy mekkora a szegénységük, hiszen se abroszuk, se késük, se táluk. Szent Ferenc erre így válaszolt: Amink van, alamizsna kenyerünk, szép kőasztalunk és a kristálytiszta forrásvizünk, mind a Gondviselés készítette égi adomány! Majd imádkoztak, a kincsekkel töltekeztek és tovább indultak”.

Itt van a felismerés és a cselekvés ideje  

A történet után Ferenc pápa a hely, Porziuncola-kápolna szellemére utalt, amelyet először Szent Ferenc a köveiben akart megújítani, s bár ezt megtette, de az Úr megértette vele, hogy adja az életét az emberekből álló egyház megújítására. A szegények segítése élelemmel és meleg itallal dicséretes tett, de a pápa inkább annak örül, ha az önkéntesek megállnak mellettük és beszélgetnek velük, sőt időnként együtt imádkoznak. Porziuncola másik sajátossága abban áll, hogy Szent Ferenc itt fogadta Szent Klárát, az első testvéreket és a sok szegényt, akik hozzá mentek. Ez a befogadás azt jelenti, hogy szabadon megnyitjuk as ház és a szív ajtaját annak, aki kopogtat rajta. Ahol igazi a testvériség szelleme, ott őszinte a befogadás tapasztalata. Ahol félnek a másiktól, ott megszületik az elutasítás és a közömbösség. Teréz anya, aki életévé tette a befogadás szolgálatát, szerette mondani: „Melyik a legjobb befogadás? A mosoly!” Mert megfog, elkötelez, mert nem tudsz csak úgy eltávozni attól, akinek egy mosolyt adtál.

Ferenc pápa elmesélte, hogy éppen szentmisére indult, amikor egy Etienne nevezetű szegény adta az ötletet, hogy hozzák létre a szegények világnapját. A szentatya pedig, a Szentlélek biztatását érezve hajlott is rá. Megköszönte mindazok munkáját, akik a különleges világnap létrejöttéhez hozzájárultak, és külön megemlítette Barbarin bíboros nevét, aki méltósággal viselte a szegénység, az elhagyatottság és a bizalmatlanság tapasztalatát, csenddel és imával védekezve.

„Ne tekintsük a szegényeket nyűgnek, hanem tudatosítsuk, hogy szükségünk van egymásra és itt az ideje annak, hogy visszaadjuk a szót nekik, miután sokáig nem hallgattuk meg őket! Itt az ideje, hogy megnyíljanak a szemek és meglássák azt az egyenlőtlenséget, amelyben oly sok család él! Ideje feltűrni az ingujjunkat, hogy munkahelyek teremtésével helyreállítsuk a méltóságukat. Itt az ideje, hogy az éhező gyerekek valóságát botrányosnak tartsuk, akik rabszolgasorba ejtve, vízben hánykolódva a hajótörések zűrzavarában, mindenféle erőszak ártatlan áldozataivá válnak! Itt az ideje, hogy véget vessünk a nők elleni erőszaknak, és hogy tiszteljék őket! Ideje megtörni a közömbösség körét, hogy felfedezzük a találkozás és a párbeszéd szépségét. Itt van a találkozás ideje. Ha az emberiség, mi, férfiak és nők nem tanulunk meg egymással találkozni, akkor nagyon szomorú vég felé tartunk” – hívta fel a figyelmet a szentatya.  

Bátor, őszinte tanúságtételek                        

Beszéde végén Ferenc pápa a tanúságtételekről szólt, amelyeket figyelemmel hallgatott meg. Külön megköszönte bátor és őszinte hangjukat, ahogy feltárták saját, személyes életüket és ahogy megnyitották a szívüket a többiek előtt. A pápa szívét megérintette a reménységük, hiszen a sok megélt szenvedés és betegség ellenére nyitott és hálás szívvel tekintenek a világra. Ebből ered a képességük, hogy ellenálljanak, hogy bátran ússzanak szemben az árral, hogy ne adják fel a küzdelmet a nehézségek láttán, ahogy az az afgán lány és a román anya tanúságtételében elhangzott. Ferenc pápa végül megköszönte a szegényeknek, hogy megnyitják a szívüket gazdagságuk átadására és a mi szívünk gyógyítására, de azt is megköszönte, hogy „makacs munkájuk eredményeként idehozták a pápát Assisibe”. Imádságukat most azért kérte, mert, ahogy fogalmazott: „neki is bőven van szegénysége”.

P. Vértesaljai László SJ