A huszonharmadik évfolyam tagjaként 2018 és 2021 között járt alapképzésre a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Karára Jánó Kinga. Kézdiszentlélekről érkezett 2018-ban a teológia kar kolozsvári intézetébe azzal a céllal, hogy hitoktató lehessen és hogy Istenről tanulhasson. Az alapképzést idén nyáron fejezte be, jelenleg a mesterképzésen elsőéves. Tanulmányi évei alatt a teológián magánösztöndíjban részesült és részesül, ennek köszönhetően végezte el párhuzamosan a Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar zenepedagógia alapképzését, és jelenleg ökumenikus egyházzene szakon is mesterizik a teológia mellett.
Mit adott számodra a teológia?
Az eddigi hitéletemet két fő részre tudom osztani: a teológiai tanulmányaim megkezdése előtti és utáni hitéletemre. Mostani ismereteim önmagamról, a hitről, Istenről, a kereszténységről, valamint az emberekkel és az Istennel való kapcsolataim mélysége a korábbiakhoz viszonyítva olyan, mint a csillagos ég a borús éjszaka után. Én úgy érkeztem Kolozsvárra, hogy életem legnagyobb lehetősége van a kezemben azzal, hogy valláspedagógiát és zenepedagógiát tanulhatok. Tudtam, s be is igazolódott, hogy mindez nem „csupán” az egyre gyarapodó ismereteket, tudáshalmazt, gyakorlati fejlődést jelenti, hanem két olyan világot és közeget, amelyben otthon érzem magam, s amelyek önmagukban egy-egy kis közösség.
Kettős évfordulót ünnepel idén a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Kara. Az egyetem 440 évvel ezelőtt alapított intézményi elődjére, a kolozsvári jezsuita akadémiára tekint vissza, illetve a kar fennállásának 25. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból november 12–13. között Közelebb hozni a teológiát címmel nemzetközi jubileumi szimpóziumot szervez a kar, az elmúlt 25 évet pedig a 25 évfolyam diákjaival készült interjúkkal idézzük fel.
A teológiás évfolyammal
Hol érzi otthon magát az ember? Ahol megtalálja azt, amit keres, s ösztönözve érzi magát a jóra, szépre, s az ismeretre. Találtam egy olyan helyet, ahol szeretve lettem tanítva, s arról tanítottak, amit tanulni szerettem volna: kereszténységről, egyházról, ökumenizmusról, emberszeretetről, konfliktuskezelésről, önmagamról, az emberről és a természetről. Ezek azok a témák, amelyekkel nem csupán a kurzusokon, szemináriumokon találkoztam, hanem minden közösségi alkalmon is. Sorolhatnám a tantárgyakat, amelyek további ismeretekkel bővítették tudásomat, de számomra ezek a legfontosabb területek, amelyekben a teológia és annak közössége gazdagabbá tett.
Mit jelent 2021-ben kereszténynek lenni?
2021-ben nehéz megfelelni a társadalmi elvárásoknak, mert egyre kevesebb az egységre való törekvés, mindig jönnek az újabb elvárások, egyre színesebb, divatosabb eszmék. Mindent meg lehet cáfolni, és ezt az is megteszi, aki az adott témában nincsen otthon. A saját magunk kibontakozásának, a reformtörekvéseknek egyre nagyobb tere van, ugyanakkor ez a szabadság sok esetben látszólagos, s ebben az útvesztőben sokszor érzi egyedül magát az ember, vagy egyszerűen csak elveszve. Hol van ebben az útvesztőben az egyház? Szerintem valahol ott középen, ahol mindenki megtalálja. Van aki kerülni szeretné, mások keresik. Megosztóak vagyunk mi, keresztények, s olykor vonzóak is. A ma embere a szabályokat, törvényeket nehezen tudja elfogadni, vagy inkább maga alkotna egy saját szabályrendszert. Isten szava és az egyház hite a kor emberei számára sokszor csupán törvényeknek látszanak. Azt gondolhatják, nem vagyunk eléggé rugalmasak. Úgy képzelem el a kereszténységet az eszmék és divatok útvesztőjében, mint egy szűrőt. Ha bennem van, ha egy vagyok vele, ez a szűrő van, amit átenged a felém érkező hatásokból, és valamit megtart. Ezért minden kor minden embere számára a kereszténység egy kötél, ami összeköt embertársainkkal és Istennel, megtart a szeretetben, hitben és reményt ad a jóra, az üdvösségre. De sokan nem akarnak belekapaszkodni ebbe a kötélbe.
Milyen útravalót adnál a teológia elkövetkező nemzedékeinek?
A teológia szerintem egy ébresztő. Különösen a torz vagy a fakult istenképekből tud hirtelen és bántóan felébreszteni. Aztán újraépíti egészen a hitet, s alapjaiban nádszálak helyére fatörzseket tesz. Néha ijesztő, aztán egyre érdekesebb lesz. Megszokja az ember, és megszereti, hogy milyen izgalmas is tanulni a kereszténységről és Istenről. Talán nem túl kecsegtető, hogy nem egy keresett szakma diplomáját fogja a kezében tartani a teológiát végzett. De állítom, hogy itt, illetve a teológiának köszönhetően találkoztam a legtalpraesettebb, legbátrabb, és megkockáztatom, hogy a legsikeresebb emberekkel. A tízparancsolat-katekézisen feljegyeztem magamnak, hogy benne lenni az élet ritmusában azt jelenti, hogy tudom, mikor milyen választ kell adnom az élet kérdéseire. A boldog ember az, aki a megfelelő helyzetben a megfelelő választ tudja adni, és a dolgokat a maga idejében teszi meg. Sikeres ember is csak abból születik, aki jó ritmusban játssza az életét. Számomra pedig nem létezik sikeres oktatás nevelés nélkül. Itt e kettőt egyszerre kaptam meg tanároktól, diáktársaktól, egykori és jelenlegi teológiát hallgatóktól.
Tamási Áron szavaival élve üzenem neked, fiatal: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Sikeres otthonkeresést!
