A huszonegyedik évfolyam tagjaként 2016 és 2019 között járt alapképzésre a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Karára Incze-Ferencz Eszter. Hitélete alakulását a gondviselésnek köszöni, elmondása szerint Csíkmenaságon nem vallásos családban nőtt fel, de a tanárai belopták a szívébe a hit magjait, amelyek szárba szökkentek. A teológián mesterképzésre is beiratkozott, időközben befogadták a Ferences Világi Rend csíksomlyói közösségébe, ahol letette első fogadalmát.
Mit adott számodra a teológia?
Kalandos, de izgalmas út vezetett el ahhoz a döntésig, hogy beiratkozzak a teológiára. Csíkmenaságon nőttem fel, nem vallásos családban, a gondviselésnek köszönhetem azt, ahogyan a hitéletem alakult. Több tanárom is volt, akik olyan szépen belopták Istent a tanórákra, hogy valami elindult bennem és növekedni kezdett. A szívembe ültették a hit apró kis magját, gondoskodtak ezek öntözéséről és mindig kapott elég fényt is ahhoz, hogy tovább növekedjen. Amikor már kiléptem a gyermekkorból, az én feladatom volt a hitem gondozása. Ennek a növekedése és érése egyre mélyebb, erősebb vágyat, később már szomjúságot idézett elő a szívemben. Szomjaztam Isten után, azután, hogy minél közelebb kerüljek hozzá és megismerjem őt. Ez a szomjúság vezérelt akkor is, amikor érettségi után a családom és a körülöttem élők nagy megdöbbenésére bejelentettem, hogy felvételizni akarok a Római Katolikus Teológia Karra. Nem repesett senki sem az örömtől, ezért mintegy kompromisszumként beiratkoztam néprajzra is, amelyet első év után nem folytattam. A két szakon való tanulást nagyon szerettem, valóban érdekelt a néprajz, de az óraütközések miatt sokat kellett hiányoznom a teológiai órákról, és nem voltam hajlandó ezt az áldozatot a későbbi években is meghozni. Én teológiát akartam tanulni. Nem bántam meg, hogy így döntöttem, mert tudtam, hogy az egész életemet ebbe az irányba akarom terelni.
Kettős évfordulót ünnepel idén a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Kara. Az egyetem 440 évvel ezelőtt alapított intézményi elődjére, a kolozsvári jezsuita akadémiára tekint vissza, illetve a kar fennállásának 25. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból november 12–13. között Közelebb hozni a teológiát címmel nemzetközi jubileumi szimpóziumot szervez a kar, az elmúlt 25 évet pedig a 25 évfolyam diákjaival készült interjúkkal idézzük fel.
Ballag a 2016–2019-es évfolyam
A teológia eddigi életem legszebb éveit adta. Számomra öröm és büszkeség volt minden egyes alkalom, amikor átléphettem a teológia épületének küszöbét. Otthon éreztem magam a diáktársaim és a tanáraim körében. A mi évfolyamunk nagyon sokszínű volt, ami minden kihívásával és előnyével együtt szépen formálta a jellememet. Az előadások és szemináriumok nem csak a teológiai ismereteimet bővítették, hanem valóban közelebb vittek Istenhez, a hittudományok még szilárdabbá tették a hitem alapjait. A tanáraimnak hálával és tisztelettel tartozom, hiszen szívvel és lélekkel tanítottak, neveltek, áldozatokat hoztak értünk. Soha nem engedték, hogy az elméleti ismeretek megmaradjanak az ismeret szintjén. Mindig buzdítottak és segítettek abban, hogy minden teológiai ismeret eljusson a szívünkig és élet fakadjon abból, amit tanultunk. Mindemellett életre szóló barátságokra is szert tettem, és a Francesco palántáiban egy olyan nagyszerű közösségre találtam, amely elindított a ferences lelkiség útján. Nagy törés volt az, amikor a mesteri első évének második félévétől a járványhelyzet miatt haza kellett jönnünk és online folytatódott az egyetem. Sok mindentől megfosztott az online oktatás, de törekedtünk a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. A tanáraink mindent megtettek annak érdekében, hogy barátságosabbá tegyék az online teret, ez rengeteget segített. A hozzáállásuk és bátorításuk erőt adott nekünk is.
A könyvtárban
Mesteri első évében (2019) befogadtak a Ferences Világi Rend csíksomlyói közösségébe, egy évvel később pedig letehettem első fogadalmamat a rendben. Másodéven lehetőségem adódott hitoktatóként is tevékenykedni, ami szintén egy nagyon tanulságos időszak volt, rengeteget tanultam a diákjaimtól önmagamról, Istenről és arról, hogy hova is szólít az Istentől jövő meghívásom. Jelenleg erre a meghívásra igyekszem válaszolni.
Mit jelent 2021-ben kereszténynek lenni?
Soha, egyetlen korban sem lehetett könnyű kereszténynek lenni, ma sem az. Sokszor kapok furcsa tekinteteket, amikor megtudja valaki rólam, hogy teológiát végeztem. Több emberrel is találkozom, akik beszűkült, idejétmúlt, konzervatív agymosásként könyvelik el az egész kereszténységet, aminek semmi keresnivalója nincs 2021-ben. Ilyen kijelentésekkel szembesülni mindig fáj. Mert számomra kereszténynek lenni öröm, és szeretném, ha ezt az örömet minden ember megtapasztalhatná. Valóban, nem könnyű. Minden egyes nap dönteni kell Isten mellett, és van, hogy ezek a döntések olyan lemondásokkal járnak, amelyeket nehéz meghozni, mert sokszor szembe kell úszni az árral. Főleg fiatalként. De a keresztény útja nem ér véget a földi élettel. A keresztény útja túlmutat ezen a világon. Nekünk pedig fel kell néznünk Krisztusra, aki megmutatta ezt az utat és úgy haladni előre, hogy nem vesszük le a tekintetünket róla.
Játékest
Milyen útravalót adnál a teológia elkövetkező nemzedékeinek?
Útravalóul azt adnám, hogy ne engedjék elrohanni az egyetemi éveiket. Hihetetlenül gyorsan elrepül ez a három vagy öt év, nem mindegy, hogy mivel és hogyan repül el. És az sem mindegy, hogy mi marad velünk az egyetem után. Kell a szórakozás, a kikapcsolódás, kell az új dolgok felfedezése, ezek nagyon szép élményekként kísérnek majd el. De használják ki ezeket az éveket arra, hogy maradandó kincsekkel is gazdagodjanak. Például olyan baráti kapcsolatokkal, amelyek nem repülnek el azután sem, hogy a ballagáson feldobják a kalapot. A teológia önmagában egy életre szóló kaland kezdete lehet. Mindaz, amiről ott tanulhatnak nemcsak a hittudományuk bővítésére, elméleti ismeretek szerzésére szolgál, hanem egy mély, belső utazás is. Ne csak ők „menjenek át a tananyagon”, hanem engedjék, hogy a „tananyag is átjárja őket, a szívüket”. Mert akkor tudják megőrizni, életre váltani és kamatoztatni igazán a teológia által nyújtott lehetőségeket.
