A kronosz és a kairosz, a folyó idő és a kegyelmi, szent idő volt a központi témája annak a lelkigyakorlatnak, amelyet a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum tantestülete számára tartottak az erdődhegyi Domus Helga Winter Központban október 22. és 23. között. A jelenlegi járványügyi helyzet miatt a korábbi kihagyást követően most a líceum tanárai újra felfedezték a csend erejét, az együttlét örömét.
A világ felgyorsult tempóját mi emberek éltetjük, vallja Turtureanu Róbert, az iskola spirituálisa, aki tanárkollégái számára azt a központi üzenetet igyekezett tolmácsolni a kronosz (mérhető idő) és a kairosz (minőségi idő) kapcsán, hogy a mérhető idő múlásában ne feledkezzenek el minőségi időt szánni egymásra a rohanó hétköznapokban. A spirituális szerint a kronoszt a kötelességek, az elvárások, a teljesítés jellemzi. Kulcsszava a „kell”: ezt kell, azt kell… A kairoszban benne rejlik a lét tisztelete, a türelem és a várakozás. Amikor az ember úgy érzi, ajándékba kapott egy pillanatot az élettől, az a kairosz. Kulcsszava a „lehet”: lehet jót tenni, lehet kedvesen beszélni, lehet mosolyogni.
A lelkigyakorlat során egy rövid időre sikerült a líceum tanárainak kiszakadni a mindennapok monotóniájából, az egyre gyorsabb iramot diktáló munkából, hogy a lehető legteljesebben és legszabadabban feltöltekezhessenek lelkiekben és fizikailag is a folytatáshoz, írta beszámolójába Kiss Hajnalka magyar nyelv és irodalom tanár. Az oktató felidézte Kocsis Aliz igazgatónő gondolatát, miszerint megtanultunk tenni-venni, nyüzsögni, de közben elfelejtettünk jelen lenni egymásnak és Krisztusnak. Pedig szeretve lenni nagy öröm, Istentől szeretve lenni ennél is nagyobb öröm. Szeretetre szeretettel válaszolni a legnagyobb öröm. A résztevők ezzel az örömmel térhettek haza szeretteikhez és diákjaikhoz.
Meghitt pillanatokat élt át a szentségimádás csöndes perceiben, írja Tillinger Melitta tanító, amikor Taizé énekek dallamait hallgatva tanítványaikért, családjukért, közösségükért, önmagukért fohászkodtak gondolatban. Újból átélte, hogy a zene szépsége Istenhez emeli az emberi lelket. Örömmel töltötte el az is, hogy a vacsoránál az általuk készített ételekkel ajándékozhatták meg egymást.
A pénteki programot filmnézéssel zárták, amely az őszinteség, a hűség, a bizalom, a jóság, a helyes értékrend hiánya okozta rombolást mutatta be, ami ember és ember között megy végbe, miközben mindenki szilárd, harmonikus emberi kapcsolatokra vágyik. A szombat reggeli közös zsolozsma kolostori hangulatot idézett egyesekben, szívesen emékeznek vissza rá. A Szent Donát tiszteletére épült kápolnánál, a Kopasz hegyen a napokban elhunyt nagykárolyi tanárkollégájukért mondtak imát. A visszaúton az őszi táj szépségében gyönyörködtek, és gyermekkori élményekről beszélgettek kökényt, csipkebogyót, galagonyát, diót kóstolgatva.
Vinkler Valter hitoktató beszámolójában a lelki programok közül a legkiemelkedőbb élményként a szentségimádást említi, de a szentmise közös megünneplése ugyanolyan felemelő élmény volt számára. Az esti filmnézés, a közös nevetések és a meghitt, őszinte beszélgetések is közelebb hozták egymáshoz a kollegákat. A természet szépségében megtapasztalhatták a jó Isten közelségét, szerető jelenlétét, írja a hitoktató. „Összességében ez a lelkigyakorlat mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy kicsit elcsendesedjek, megnyugodjak, tanári hivatásomban megerősödjek. Hála és köszönet ezért a két napért!” – összegezte a lelkigyakorlatot Vinkler Valter.
A programot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta az egyházi közösségi programok kiírás keretén belül.
