Már a harmadik ember, aki a jövő évre kér időpontot, én meg majdnem szégyenkezve válaszolom, hogy nincs még 2022-es bejegyzési naptárom.
Közben megdöbbenek, mert én is így élek: rohanok, veszítek, álmodom, akarom. Pedig a jelen kincse a miénk, az, ami bennünk és mellettünk történik, s amit mi sokszor észre sem veszünk: egy arcrándulás, egy véletlen könnycsepp, egy megérzés, egy lemondás, egy befogadás, egy szívdobogás.
Milyen szép és különös a szó: jelen. Most mondhatom ki azt ami minden hírsávval ellentétben gyönyörűséggel áldja meg rojtos szívünket.
Bilibók Géza
