Az ötödik évfolyam tagjaként 2000. és 2004. között járt a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karára Gagyi Katinka, aki a teológia mellett angol mellékszakot választott. 2009-ben doktori fokozatot szerzett. Tizenkét évig angoltanárként és plébániai munkatársként tevékenykedett, később a magánszféra különböző területein gyűjtött tapasztalatokat. Jelenleg főállású betűvető, egy saját vállalkozás keretében mindenféle piaci területre ír, szerkeszt, korrektúráz szövegeket. Meglátása szerint a keresztény hit nem elzárkózás a világ fájdalmától, ellenkezőleg, a hit az a biztos meggyőződés, hogy az Úr akkor is felkel és lecsillapítja a tengert, amikor életünk bárkája hánykódik a viharban.
Mit adott számodra a teológia?
Mindenekelőtt életre szóló barátságokat, amelyek felbecsülhetetlen értékét nem lehet néhány sorban ecsetelni. A teológia bentlakásában (ami akkor egy hotel színvonalával ért fel az államiakhoz képest) szerzett élmények, azok a csínyek, nagy beszélgetések, közös programok, amelyeknek részesei voltunk, örökre bevésődtek a szívembe, és hamuban sült pogácsákként kísérnek el ma is az úton. Gyakran felidézem vagy baráti körben felemlegetem azokat, és most is azt mondom: azt a bentlakást nem cseréltem volna el a legelegánsabb, legkényelmesebb kintlakásra sem.
Kettős évfordulót ünnepel idén a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Kara. Az egyetem 440 évvel ezelőtt alapított intézményi elődjére, a kolozsvári jezsuita akadémiára tekint vissza, illetve a kar fennállásának 25. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból november 12–13. között Közelebb hozni a teológiát címmel nemzetközi jubileumi szimpóziumot szervez a kar, az elmúlt 25 évet pedig a 25 évfolyam diákjaival készült interjúkkal idézzük fel.
Aztán tartást adott, ami segített állva maradni az élet viharaiban. Továbbá egy hasznosítható és értékes tudásbázist.
A teológián tanáraink megéreztették velünk, hogy nem csupán adatok vagyunk egy statisztikában, hanem emberként, már-már barátként kezeltek bennünket.
A ballagáson Bartalis Mónikával (balra) és Valentin Rékával (jobbra)
Mit jelent 2021-ben kereszténynek lenni?
Ha egy szóban kellene megfogalmaznom, azt mondanám: kihívást. Kicsit bővebben azonban azt gondolom, hogy ma kereszténynek lenni nem más, mint kiállni a széles sorból és beállni a keskenybe. Lehajolni, odahallgatni, elfogadni, beleérezni, nyitni. Ezeket gyakorolni szüntelenül a másik ember irányába, ugyanakkor gondoskodni a teremtett világról. Mert ez utóbbi felelősség megkerülhetetlen nemcsak a keresztény, hanem bármilyen világnézetű felelős ember számára.
Keresztény hitünk nem eltávolodás a világ fájdalmától, nem valamiféle varázslat vagy hamis biztonságtudat, ami megment minden szenvedéstől. Ellenkezőleg: hitünk az a biztos meggyőződés, hogy ha életünk vihartépte bárkájában elaludni látjuk is az Urat, ő felkel és parancsol a hullámoknak.
Milyen útravalót adnál a teológia elkövetkező nemzedékeinek?
Tankoljátok tele az üzemanyagtartályotokat az itt szerezhető élményekkel, tudással, kapcsolatokkal, mert manapság egyre drágább az üzemanyag.
