Három éves felújítási munkálatok után szeptember 25-én, szombaton este Rómában Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke megáldotta a Szent István zarándokházat. Még Szent István királyunk alapított zarándokházat Rómában a Szent Péter sírját felkereső magyar hívek testi-lelki ellátására – ennek hagyományát viszik ma is tovább.
A római magyar közösség tagjainak jelenlétében megtartott szentmisét Veres András MKPK elnök mutatta be Erdő Péter bíborosprímás, Paul Richard Gallagher érsek, a Szentszék államközi kapcsolatainak titkárának koncelebrálásával – tájékoztat a Vatikáni Rádió honlapján. A házigazda szerepét betöltő Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora mellett jelen volt Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, valamint Tóth Tamás, az MKPK titkára. A felújítási munkálatokat támogató magyar kormányt Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára és Sztáray Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára, valamint Kovács Ádám Zoltán római magyar nagykövet képviselte.
Veres András homíliájában Szent István király alapvető szándékára utalt, aki a római és jeruzsálemi zarándokházak alapításával a magyar zarándokokat a Megváltás helyéhez és Péter apostol vértanúságára emlékező templomához kapcsolta. Elhangzott: ebben nem politikai szempontok vezették a szent királyt, hanem a kereszténnyé lett népéről gondoskodás szándéka, hogy a kis magyar szigetekben otthonra lelő magyar zarándokok lelki segítséget kapjanak és hitükben megerősödve térjenek haza. A szentmisét követően a koncelebráló papság jelenlétében Veres András püspök a Ház fogadó termében megáldotta a zarándokházat, majd a kápolnában Bartók Béla műveiből tartott koncert után hangzottak el köszöntő beszédek: elsőként Erdő Péter bíboros szólalt fel, aki a Pápai Magyar Intézet és a Szent István Ház viszontagságos történetéről beszélt.
Bizalmatlanság után testvéries kapcsolat
A ház története a Szentszék és a Magyar Népköztársaság közötti részleges megállapodás 1964-es megkötését követő években kezdődött. A Via Giulián, a Falconieri-palota második emeletén található Pápai Magyar Intézet a megállapodást megelőző években szinte ostrom alatt volt kénytelen élni, emigráns papokat fogadva egy olyan épületben, amely a magyar kommunista állam tulajdonában volt – emlékeztetett a bíboros. Elmondta, a magyar egyháznak nem volt arra lehetősége, hogy papokat vagy szeminaristákat küldjön Rómába, általában Nyugatra, hogy tanulmányokat folytathassanak és felkészüljenek a hivatásukra, holott élő kapcsolatban kellett volna lennie az egyetemes egyházzal, amely éppen ebben az időszakban élte a zsinati megújulás időszakát. Az 1964-es megállapodás után viszont megnyílt a lehetőség arra, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció magyarországi papokat küldhessen tanulmányi ösztöndíjjal az egyházi irányítás alatt álló intézetbe. A magyar emigráció ugyanakkor lehetőséget kapott arra, hogy saját intézményt alapítson Rómában, a Szent István Házat.
„Érthető, hogy a két intézmény között feszültség és kölcsönös bizalmatlanság uralkodott. Az, aki mindkét intézménnyel jó kapcsolatot tartott fenn, a Szentszék volt, amely – ebben az összefüggésben is – értékes szolgálatot tett a magyar egyháznak” – fogalmazott a bíboros. Hozzátette: ugyancsak bizalmatlanság jellemezte a magyar püspöki kar és az ugyanabból az országból kivándorolt katolikusok csoportjai közötti kapcsolatokat is. Így a nyugaton élő magyar diaszpóra lelkipásztori ellátását is egy, közvetlenül a Szentszék által kinevezett püspök segítette. Lékai László bíboros első látogatásai az amerikai és nyugat-európai magyaroknál a megértés és a megbékélés hosszú útjának első lépései voltak. De mindenki álma a szabadság volt, az, hogy a magyar egyház és a diaszpóra közötti kapcsolat ismét testvéri legyen. A kelet-európai kommunista rendszer összeomlása után a különböző katolikus körök között is javulni kezdett a viszony. A teljes bizalom és a lelkipásztori munka szerves egyesülése fokozatosan alakult ki. Előbb a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai közé választotta Miklósházi Attila püspököt, akit a Szentszék néhány évvel korábban a nyugati világ magyar diaszpórájának lelkipásztori gondozására nevezett ki. A püspök nyugállományba vonulása után pedig a Vatikáni Államtitkárság a Magyar Katolikus Egyházra bízta, hogy püspököt adjon a diaszpórának.
Elhangzott, hogy a Szent István Ház szükséges felújítása és korszerűsítése érdekében együttműködés alakult ki a püspöki konferenciával, amely – a Magyar Állam segítségével – végül megvásárolta az ingatlant. Az árából lehetett finanszírozni a helyreállítási munkálatok nagy részét. A világ minden tájáról érkező magyar zarándokokat szolgáló intézet működtetésével a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Szent István Alapítványt bízta meg, amelynek elnöke Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora. Így találkozott a két intézmény.
A magyarok jelenlétével teljes a zarándokház alapításának szándéka
Paul Richard Gallagher érsek beszédében a peregrinus-zarándok bibliai értelmét fejtette ki, hiszen minden keresztény csak „jövevény” ezen a földön, ahol „nincs maradandó lakóhelyünk”. Úgy fogalmazott: a magyarok Szent István király kora óta zarándokolnak és élnek Rómában, és ezzel teszik teljessé a zarándokház alapításának szándékát. Soltész Miklós államtitkár köszöntő beszédében a ház avatását a budapesti eucharisztikus kongresszus csodájának folytatásaként értelmezte. Reméli, hogy a Szent István Ház működése is egy sajátos misszió, amely nemcsak a zarándokokat erősíti meg hitükben, hanem javára válik a várost látogató minden turistának is. Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora, az Alapítvány elnöke az egymásra építkezés és az egymással együtt építkezés összekapcsolódó feladatáról beszélt. Ez a zarándokházban a szentistváni örökség ápolását jelenti nemzedékről nemzedékre. Köszönetet mondott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyar Kormány együttműködéséért az egymásra építkezés értékőrző munkálatában. Terdik Sebestyén, a Szent István Ház igazgatója jelezte, hogy az ingatlan hatvan szobájával százhúsz főt tud vendégül látni, hatalmas kerttel és közösségi terekkel.
P. Vértesaljai László SJ
