Az elmúlt másfél év hatalmas kihívások elé állított bennünket, tanárokat (és nem csak). Egyik napról a másikra kellett átállnunk nekünk és a diákoknak a szemtől szembeni oktatásról az online oktatásra. Az átállás gyorsan és spontán történt, nem állt rendelkezésünkre módszertan, útbaigazítás, „oktatási stratégia COVID-19 idejére”. A kezdetekkor csak egy utasítást kaptunk, online kell tanítanunk.
Az elején kézenfekvő volt, hogy a már létező Facebook-csoportokon keresztül fog zajlani az oktatás, de hamar rá kellett jönnünk, hogy azokat nem erre találták ki. A kezdeti bizonytalan lépéseket már valamivel megfontoltabb lépések követték, úgy döntöttünk, az osztályokat Google Classroomba „költöztetjük”. Létrejöttek a virtuális osztálytermek, itt a diákok már rendezetten, tematikusan megtalálhatták a különböző tantárgyakhoz tartozó anyagokat, teszteket, előadásokat és gyakorlatokat.
A fentiekből is látszik, hogy nem ment zökkenőmentesen az átállás, ami rányomta a bélyegét a tanítás-tanulás folyamatának színvonalára is. A kezdeti tananyag-feltöltögetéseket nem nevezném színvonalas oktatásnak. Nem lehet egyik napról a másikra egy teljesen új pedagógiai helyzetbe belehelyezkedni és hatékonyan alkalmazkodni. A fiatalabb tanároknak gyorsabban ment az alkalmazkodás, az idősebbeknek viszont nehezebben, de próbáltuk segíteni egymást. Ma már minden kollégám rutinosan mozog az online térben. Talán egyik pozitív hozadéka az online oktatásnak az, hogy óriási mértékben fejlődött a pedagógusok digitális kompetenciája. Az elmúlt időszakban nagyon sok alkalmazást, online oktatási módszert és értékelési módszert kipróbáltam, amelyek nagy részét a szemtől szembeni oktatásban is tudom hasznosítani.
A diákok többsége aktív volt, lassan ők is megtanulták a különböző online alkalmazások használatát. Nehézséget okozott viszont, hogy a diákjaim többsége csak okostelefonnal rendelkezett, amelynek az alkalmazhatósága behatárolt (gondoljunk csak a szövegszerkesztésre). Diákjaim háromnegyede falusi környezetben él, nem mindenhol van internetlefedettség, de még mobilhálózat sem. Volt olyan diákom, aki minden nap kiment a közeli dombra, hogy mobilneten keresztül hozzáférjen az online tananyagokhoz.
Illusztráció: Pixabay
Nagy kihívás volt az online tanórákon fenntartani a diákok figyelmét, sokszor nem is sikerült. A szemtől szembeni oktatás során látom a diákokat, látom a testbeszédüket, tudom, hogy ki értette meg és ki nem a tananyagot, anélkül, hogy bármit is szólnának. Az online oktatásban ez a fajta visszajelzés megszűnt, kamerán keresztül nehéz a testbeszédet olvasni, nem beszélve arról, hogy a diákoknak nagyon sokszor ki kellett kapcsolniuk a kamerákat, mert a rendszer nem bírta. Ez volt a legrosszabb, mert olyan érzésem volt, hogy egyedül vagyok és magamban beszélek. Ezekben a helyzetekben kérdésekkel próbáltam fenntartani a figyelmet.
Továbbá nagy kihívás volt a diákok értékelése, kérdés volt bennem, hogy miként lehet úgy számonkérni, értékelni, hogy az igazságos legyen. Az online tesztek során a diákok átküldözgették egymásnak a helyes megoldásokat, időkorlátozással valamelyest lehetett ezen a problémán segíteni, de nem volt tökéletes. Talán a legjobb módszer a nyitott kérdések feltevése volt, különböző esettanulmányok megoldása és a kutatás. Ezekkel a módszerekkel lehetett igazán feltérképezni, hogy mennyire értették meg a diákok az anyagot. Hátránya viszont az, hogy rengeteg időt felemésztett.
Őszintén szólva, kezdetben nagyon izgalmas volt az online oktatás, élveztem, hogy új alkalmazásokat, módszereket próbálhatok ki, de az idő elteltével már hiányoztak a diákok, hiányoztak a személyes találkozások. Az online oktatás nem tud olyan hatékony lenni, mint a szemtől szembeni oktatás, de az online módszerek kiegészíthetik, jobbá tehetik a hagyományos oktatást.
Remélem, ebből a jelenlegi helyzetből az ország tanul, és azt a hatalmas tapasztalatmennyiséget, ami most felhalmozódott, a későbbiekben kiaknázzák és a tanügyi rendszer megreformálására használják.
Remélem, a tanári társadalom megbecsülése is növekszik, hisz az online oktatás révén a szülők közvetlenül betekintést nyerhettek az oktatás menetébe.
Balázs Mihály, a székelykeresztúri Zeyk Domokos Technológiai Líceum tanára
Megjelent a Vasárnap 2021/37-es számában.
