Szeptember 13-án becsengettek, kezdődik az iskola. Talán sose várták így gyermekek, szülők, tanárok, ilyen egybehangzóan, az iskolakezdést, azt az igazit, amikor, ha maszkok mögött is, tisztes távolságot tartva, de közösségben, együtt lehet ismét tanulni, játszani! Az online sok kihívása, esetleges kényelme, de elszigetelődésre kényszerítő periódusa után öröm az iskola, az osztály falait érinteni, a társakkal együtt lenni újra. A kolozsvári Báthory líceumban sem volt ez másképp. Itt az iskola vezetősége is megújult időközben, és jó volt a városban működő, igen jó színvonalat képviselő unitárius, református líceumok munkáját ismerve az évnyitón a tanári kart képviselő igazgatónő szavaiból a katolikus értékek melletti elkötelezettséget, ugyanakkor az odaadó gyermek-, emberszeretetet kihallani.
„Nem véletlen, hogy a kolozsvári Szentháromság (piarista) templom falai között köszöntelek bennetek a Báthory István Elméleti Líceum alapítása 442. évének tanévnyitó ünnepségén. Iskolánk a hajdani Piarista Főgimnázium utódja” — mondta Schuller Hajnal igazgató a kolozsvári tanévnyitón.
Timár Ágnes igazgatói mandátuma lejártával vette át a vezetői munkakört Schuller Hajnal, aki a megszűnt katolikus líceum igazgatója volt, korábban töltött be hasonló munkakört. Ugyanakkor a Báthory líceum hagyományai és tanulói, tanári létszáma sokkal magasabb mércét állítanak. Az új feladat jelentette kihívásokról elmondta: „Új igazgatóként állok ünneplő közösségünk előtt, hiszen idén megüresedett az igazgatói tisztség iskolánkban, és a tantestület bizalmat szavazott számomra ennek betöltésére. Nagy megtiszteltetésnek tartom, hiszen a Báthory István Elméleti Líceum Kolozsvár és Erdély egyik legrégibb és legrangosabb magyar oktatási intézménye. Itt működött Erdély első egyeteme, és ugyancsak innen indult szárnyra az egyetemes és erdélyi kultúra több jeles alakja.” Hiszen az iskola falai között századokon át, előbb jezsuita, majd piarista vezetéssel „a hitéletre és tudásra vágyó fiatalok lelki gyarapodására leltek. A Báthoriak korszakot, a katolikus újjáéledés korszakát teremtették meg a reformáció századában. A jezsuita és piarista szerzetesek élettel töltötték meg azt.”
A tanévnyitó második része az iskola udvarán zajlott, ahol a maszkokkal felfegyverkezett, de az iskolában, a tantermekben jelen lenni, tanulni vágyó kis- és nagydiákok szülők kíséretében fegyelmezetten hallgatták végig a hozzájuk intézett beszédeket, köszöntőket, társaik szavalatát, énekét, a világi hatóságok bátorítását.
László Attila főesperes-plébános a szelídség ma talán korszerűtlennek tűnő, de krisztusi erejére igyekezett a figyelmet irányítani. „A szelídség nem jellemző mindennapjainkra. Úgy tűnhet: szelíden nem lehet többet halmozni a sokra. Szelíden nem lehet kiharcolni az elsőbbséget. Szelíden nem lehet világot hódítani” — mondta, majd így folytatta: „Én mégis Isten igéjének hiszek, mely azt mondja: szelídséggel juttok előbbre. Azzal a lelki szelídséggel, amellyel többet, jobbat, igazabbat remélhettek. Tanulni csak szelíd nyugalommal lehet. A tudás szelíd, de biztos tőke. Családban is csak szelíd egymásra figyeléssel lehetünk család-tagok. Jézus azt ígéri: boldogok a szelídek, öröklik a földet. A szülőföldet is. Kívánom, s áldásban kérem: szelídek legyetek! Hogy megőrizhessétek erőtöket, szíveteket és elméteket. Hogy arra irányuljanak gondolataitok, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes.” Végül áldással a Boldogasszony oltalmába ajánlotta az évet kezdő diákságot, és kitartást, helytállást, az értelmes élet örömét kívánta nekik.
