A budapesti Magyar Nemzeti Levéltárban mutatták be Molnár Tibor In nomine Domini. A Kalocsai Érseki Szentszék által holttá nyilvánított első világháborús bácskai katonák adattára című kötetet. (A kötet ismertetését lásd ITT.) A bemutatón Kovács Gergely érsek is részt vett az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust követően.
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvánnyal közösen szervezte a könyvbemutatót. A szerző, Molnár Tibor, a zentai Történelmi Levéltár munkatársa 1999 óta. Az elmúlt 22 év során megjelent hat kötetében az első világháborús veszteségkutatás módszertanát fokról fokra haladva dolgozta ki a Délvidék bácskai területe esetén. Új kötetében a háborús veszteségkutatás egy eddig teljesen ismeretlen forrástípusát, a római katolikus egyház által az újra házasságot kötni szándékozó özvegy kérésére lefolytatott holttányilvánítási eljárások dokumentumait vizsgálja. Az elcsatolt bácskai területek esetében a Kalocsai Érseki Szentszék volt illetékes ezek lefolytatásában és az ítéletek meghozatalában.
A páratlan adatgazdagságot rejtő irategyüttest a Kalocsai Érseki Levéltár őrzi. A kötetből 84 bácskai településen élt összesen 1334 személy holttányilvánítási eljárását és adatait ismerhetjük meg. A különleges források segítségével az egyes személyek sorsán túl katonai alakulatok, események eddig ismeretlen történetei is feltárulnak előttünk, amelyekből a kötetben szintén ízelítőt kaphatunk.
A kötetet Pintér Tamás főosztályvezető mutatta be. Köszöntőt mondott dr. Szabó Csaba főlevéltáros igazgató és dr. Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, akit elkísért a rendezvényre elkísért dr. Kerekes László segédpüspök, dr. Lukács Imre Róbert általános helynök és bírósági helynök, dr. Veres Stelian főegyházmegyei vagyonkezelő és Kovács Szabolcs érseki titkár.
A főpásztor hozzászólásában elmondta: mint kánonjogász már a kötet tervének hallatán jelezte érdeklődését, hiszen Márton Áron püspök szentté avatási ügyének posztulátoraként beleásta magát a nagy háború, az I. világháború témájába, és annak kapcsán tapasztalta, milyen fontos az ott elhunytak vagy eltűntek holttá nyillvánításának eljárása. Márton Áron püspök még a teológiára jelentkezése előtt részt vett a harcokban, és Kovács Gergely az ő nyomán végigjárta a doberdói fennsíkot, fontossá vált számára a téma.
Kovács Gergely érsek ugyanakkor köszönetet mondott Szabó Csabának és a szakembereknek a lassan évtizedes segítségért, támogatásért, amit a Gyulafehérvári Székeskáptalani és Érseki Levéltár szakszerű fölépítésében, kiformálásában nyújtottak. „Fontos, hogy mindaz a kincset, amit őrzünk, szakszerűen őrizzük meg, és lehetőleg minél szélesebb közönség számára elérhetővé tegyük”, mondta a gyulafehárvári főpásztor.
Kovács Gergely érsek tervei között szerepel egy hasonló, az erdélyi veszteségeket feltérképező kiadvány gondolata a Gyulafehérvári Érseki Levéltár anyagának feldolgozásával.
A gyulafehérvári főpásztor a RomKat-nak elmondta: a mai egyházjogban létezik a házastárs holtnak nyilvánításáért folyó eljárás. Ez újdonság, hiszen a korábbi, 1983-ig érvényes Törvénykönyv erről az eljárásról külön nem szólt. Korábban a Szent Offícium 1868-as utasítása volt a legalapvetőbb jogszabály. A hatályos Egyházi Törvénykönyv mindössze egy kánont szentel neki (1707. kán.), amely kimondja, hogy amennyiben a házastárs halálát nem lehet hiteles egyházi vagy világi okirattal igazolni, a másik házastárs csakis akkor tekinthető a házassági köteléktôl szabadnak és köthet új egyházi házasságot, ha a megyéspüspök holtnak nyilvánítási nyilatkozatot ad ki. Ehhez megfelelő vizsgálatok elvégzése szükséges, a házastárs puszta távolléte, még ha hosszan is tart, nem elegendő. A két világháború után rengeteg ilyen eljárást folytattak az egyes egyházmegyei bíróságok, hogy a harctérről évek elteltével haza nem tért katonák özvegyei új egyházi házasságot köthessenek.
Forrás és fotó: Gyulafehérvári Érsekség
