Az első, sokak által ismert nyomtatott könyv a Gutenberg-féle Biblia volt, egy jelentős társadalmi réteg pedig mind a mai napig „szentírásként” kezeli a nyomtatott szöveget, mondja Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus. A nyomtatott betű láthatósága mintegy érvényesíti a leírtak valódiságát, és ez az elv érvényesül a digitális íráskép esetében is, vagyis az online szövegek olvasásakor. Ugyan mindannyiunkban van bizonyos fokú kétely, sokszor mégis hajlamosak vagyunk elhinni az interneten keringő álhíreket, összeesküvés-elméleteket, kétes és megbízhatatlan forrásból származó tartalmakat. Hisz „olvastuk az interneten”, „láttuk a TV-ben”, mondjuk mintegy alátámasztva meggyőződésünket. Minél több álhírről és összeesküvés-elméletről hisszük el, hogy a valóságot mutatja be, azok annál inkább beépülnek hiedelemrendszerünkbe, miközben ezekre valódi „tudásként” tekintünk. A hírek és álhírek Facebookon való terjedését vizsgáló doktori kutatásom néhány tanulságát mutatom be.
A valótlan információ terjedése és terjesztése nem új a nap alatt, az álhírek előzményeit felfedezhetjük már a közösségekben működő pletykában, szóbeszédben, a szenzáció és pánikkeltés már a média előtt is terjedt, de a tömegmédiában is felismerhetők az álhírek történeti előzményei az összeesküvés-elméletek, hoaxok, propagandagépezetek formájában. Az álhírek terjedése szempontjából mégis változást hoztak a közösségi oldalak, amelyek demokratizálták az információ terjesztését, nagy tömegek váltak képessé tartalom előállítására és terjesztésére, amit a közösségi oldalak révén nagyobb embercsoportokhoz juttathatnak el. Korábban csak egy szűk elit kiváltsága volt az információk sok emberhez való eljuttatása, így például a hatalom képviselői, az egyházi elöljárók, a sajtó munkatársai rendelkeztek olyan anyagi fedezettel és infrastrukturális rendszerrel, ami lehetővé tette mindezt.
A közösségi oldalak révén szinte bárkinek lehetősége van arra, hogy egy információt több száz vagy több ezer emberhez juttasson el, akik aztán továbbterjeszthetik ezeket a tartalmakat, ezzel jelentősen kibővítve és összekapcsolva a terjedési hálózatot. A valódi hírek kontrollja mellett azonban a valótlanságokat terjesztő álhírek irányítása is kikerült a korábbi szűk réteg kezéből, így bármely felhasználó népszerűsítheti a valóságon alapuló híreket, de ugyanakkor propagálhatja az álhíreket is, miközben őszinte meggyőződéssel azt gondolja, hogy az „igazságot” szolgálja és terjeszti. Számos kutatás és felmérés jutott arra az eredményre, hogy az álhírek létrehozása és első körben való terjesztése szintén egy szűk rétegre korlátozódik, azonban a tartalmak hihetősége miatt sok felhasználó bedől a megtévesztésnek és maga is hatékony terjesztőjévé válik.
Naponta találkozunk az interneten olyan tartalmakkal, amelyek praktikus tanácsokkal látnak el, hogy miként kellene alakítanunk az életünket, sok esetben titkos tudás átadásával kecsegtetnek, vagy egy hatalmas összeesküvés szereplőiként mutatják be a politikusokat és a közélet más szereplőit. Ezen tartalmakban sokszor közös, hogy a világ bonyolult kihívásaira roppant egyszerű magyarázatot és/vagy megoldást kínálnak, miközben a racionalitás helyett rendszerint az emberek érzelmeire hatnak. Ha valami rendkívülinek tűnő hírrel találkozunk az online térben, amit mindenkinek tudnia kellene, de amit „bizonyos emberek, körök” el akarnak titkolni, akkor kezdhetünk gyanakodni, hogy egy összeesküvés-elmélettel vagy álhírrel állunk szemben.
Doktori dolgozatomban a hírek és álhírek Facebookon való terjedését vizsgáltam az öt legnagyobb magyar nyelvű hírportál Facebook-oldalát elemezve, ezeket az adatokat pedig az öt legnagyobb követőtáborral rendelkező olyan Facebook-oldal adataival vetettem össze, amelyek sok esetben kétséges, bizonytalan, kevéssé megbízható tartalmakat forgalmaztak. Egy Twitterről származó adatbázis elemzését elvégző kutatás arra jutott a hírek és hamis hírek diffúzióját vizsgálva, hogy a hamis hírek időben szignifikánsan gyorsabban és tovább, a hálózaton mélyebbre és szélesebb körben terjednek az igaz híreknél. Eredményük szerint a hamis hírek retweetelésének, újraosztásának a valószínűsége 70%-kal nagyobb, mint az igaz hírek esetében.
Az általam vizsgált adatbázisban (2017 áprilisi és májusi adatokat használtam) az akkor legtöbb lájkolóval rendelkező, kétséges tartalmakat terjesztő Mindenegyben blog Facebook-oldala megközelítőleg kétszer annyi interakciót (lájk, komment, megosztás) váltott ki a felhasználók körében, mint az akkori legnagyobb követőtáborral rendelkező mainstream hírportál, az Index Facebook-oldala. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a Mindenegyben blog közösségi oldalán sokkal több bejegyezést tettek közzé, megközelítőleg hat és félszer annyit, mint a hírportál Facebookján, így sokkal több kétséges tartalom volt, amire reagálhattak a felhasználók. Bár így egy-egy bejegyzés átlagosan kevesebb reakciót kapott a kétséges tartalmakat terjesztő Mindenegyben blog Facebook-oldalán, mint a hírportál esetében, azonban a több tartalom és az ezekre adott több interakció egyértelműen igazolja, hogy nem egy marginális problémáról van szó: az álhírek és a megbízhatatlan, kétséges forrásból származó tartalmak a társadalom egy jelentős hányadához eljutnak, sőt, reakcióra késztetik őket. A kutatásom megdöbbentő eredménye, hogy a kétséges hitelességű cikkeket tartalmazó linkek átlagosan hét és félszer (!) annyi közösségi médiás reakciót (lájk, komment, megosztás) kapnak, mint a valódi szerkesztőségek által működtetett hírportálok linkjei.
Azért van jelentős különbség az előbb bemutatott bejegyzési statisztikák és a linkekre vonatkozó statisztikák között, mert a valódi hírportálokkal ellentétben az álhíroldalak a közösségi oldalakon ugyanazt a tartalmat többször is megosztják (értsd: ugyanarra a cikkre vezető link több megosztásban is szerepel): az általam vizsgált adatbázisban volt olyan kétes tartalom, amit tizenegyszer osztottak meg a két hónap alatt azokon a felületeken, amiket kutattam (fontos, hogy itt nem arról van szó, hogy egy cikket a felhasználók többször osztottak meg, hanem a kétséges Facebook-oldalakat kezelő adminisztrátorok osztották meg ugyanazt a tartalmat többször). Mivel az álhíroldalak tartalmainak egy része kitalált, azok nem kell megfeleljenek a valóságnak és nem szorosan vett hírtartalmak, ezért az álhíroldalak adminisztrátorait az idő nem köti annyira, mint az újságírókat, akiknek a munkája többnyire az események logikájához és idejéhez kötött.
Az ismétlés megnöveli az álhírek hihetőségét, mert kutatások szerint az emberi agy az ismerősséget nehezen tudja megkülönböztetni az igazságtól, így minél többször találkozik ugyanazzal az információval, annál valószínűbb, hogy elhiszi, még akkor is, ha először kételyei voltak azzal kapcsolatban. Tovább növeli az álhírek hitelességét, hogy számos megbízhatatlan Facebook-oldal terjeszti ugyanazokat a cikkeket, az általam vizsgált öt álhíreket terjesztő Facebook-oldalból két oldal is volt, ami szinte ugyanazokat a tartalmakat terjesztette, és másik kettő is nagyon nagy hasonlóságot mutatott egymással. Ezáltal egy olyan szövevényes álhírhálózat jön létre, amelyben a különböző oldalak kölcsönösen felerősítik egymás kétséges tartalmainak a hihetőségét.
Az egészséghiedelmek veszélyei
Az általam vizsgált megtévesztő Facebook-oldalakon legtöbbször megosztott tartalmak jelentős része egészséggel kapcsolatos tanácsokat, tippeket, egészséghiedelmeket fogalmaz meg: hogyan kell lefogyni, hajat növeszteni, szőrteleníteni, ránctalanítani, méregteleníteni, betegségeket gyógyítani/elkerülni (rákot, cukorbetegséget, pajzsmirigyet, hátfájást…). A megosztott cikkek egy másik csoportját képezik azok a „praktikus” tanácsok, amelyek a házban és a ház körül adódó kihívásokra, helyzetekre kínálnak „titkos” tanácsot: légyirtás, harc a hangyák, poloskák ellen, megszabadulás a kullancsoktól, gyomirtás, portalanítás, mosás. Azon cikkek között, amelyeket a legtöbbször népszerűsítettek a hírszemetet terjesztő Facebook-oldalakon, külön csoportba sorolhatók a spirituális, ezoterikus tartalmak.
A közösségi oldalakon terjedő, az egészséggel és betegséggel kapcsolatos (ál)népi, (ál)ősi (ál)bölcsességek azért hordoznak veszélyt magukban, mert nem egyszerűen csak hiedelemtudással „vértezik fel” a felhasználókat, hanem sok esetben hiedelemcselekvés is párosul melléjük, mert az ember egészsége mindig olyan, ami legalábbis finomításra szorul. A kimondottan praktikusan megfogalmazott tanácsok alapból úgy kerülnek bemutatásra, amelyek mint egy-egy „pirula” – annak mindenféle mellékhatásaitól mentesen –, gyorsan és hatékonyan megoldják a személyek nehézségeit. A probléma abból adódik, hogy a tudásként tálalt hiedelemtudás és a praktikus gyakorlatként bemutatott hiedelemcselekvés hatékonysága, valódi ok-okozati összefüggései nem ellenőrzöttek, sok esetben pedig egyenesen kontraproduktívak, károsak az egészségre, mert rendszerint mellőzik a tudományosan alátámasztható alapot, és sokszor éppen a hagyományos orvoslással szemben határozzák meg önmagukat. Mivel a legmodernebb tudományos ismereteinket is próbára teszik az egyes betegségek, így sokszor a legjobb eljárások és módszerek sem vezetnek osztatlan sikerhez az egészség helyreállításában, ezért a betegeknél gyakran bekövetkezik az oksági alapokra épített orvoslás felcserélése alternatív megoldásokkal, amelyek hatékonysága jobb esetben kimerül a placebóhatásban (utóbbi fontos tartozéka a modern orvostudománynak is, de az alapvetően nem erre épít).
Korunkat sokan éppen az álhírek terjedése miatt az igazság utáni kornak nevezik. Keresztényként alapvetően az igazság keresése mellett köteleződtünk el, sőt, magát a nagybetűs Igazságot keressük, hozzá igyekszünk igazítani az életünket. Bár a közösségi oldalak rendkívül komoly kihívás elé állítanak bennünket annak eldöntését illetően, hogy mi hír és mi álhír, hiszen ezek mélyen összekeveredtek az információs terjedési hálózatokban, azonban soha ne lankadjunk a valódi igazságot keresni, miközben egészséges kétellyel és kritikai szemlélettel közelítünk az online elénk tárulkozó tartalmakhoz.
[…] Az álhírek korában is keressük az igazságot […]