Augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevételének ünnepén véget ért a Szociális Testvérek Társaságának XVI. Általános Káptalanja. Az öt országból és két kontinensről érkezett testvérek augusztus 1-jétől kezdve tanácskoztak Samporban, az Urunk Színeváltozásáról nevezett bencés kolostorban.
A záró szentmisén, amelyet Vladimír Kasan perjel celebrált, beiktatták az újonnan megválasztott központi tanácsot: Kővári Magdolna központi elöljárót, Marta Andraščiková központi elöljáróhelyettest, valamint Farmati Anna és Fecske Orsolya központi tanácstagokat. Az új központi tanács összetétele is tükrözi a Társaság nemzetköziségét, hiszen négy különböző kerületet képviselnek a tagjai.
Az újonnan megválasztott általános elöljárót, Kővári Magdolna testvért kérdeztük arról, hogy mit jelentett számára ez a káptalan.
Minden káptalan fontos kegyelmi esemény egy rend életében, mégis ez az együttlét sokféle tekintetben mondható különlegesnek. A világjárvány miatt igen sok bizonytalanság között zajlottak a káptalanra való készületek, és egészen az utolsó percig kérdéses volt, hogy egyáltalán össze tudunk-e jönni ilyen sok országból, vagy mint oly sok más rendnek, nekünk is későbbre kell halasztanunk az eseményt. Ebben a vízen járásban folyamatosan éreztük Isten szerető gondviselését, ahogyan szinte csodával határos módokon, sok segítőkész hivatal támogatása mellett, az akadályok sorra gördültek el előlünk, és két héttel ezelőtt elindíthattuk a közös munkálkodást a vendéglátó bencés közösség állandó imaháttere mellett.
A másik fontos kegyelme ennek a káptalannak az egészen mélyen megélt egység volt. Ezekben a napokban megvalósult az a mottó, amit a közösség már két éve imádkozott: „Egy kenyér, egy test, egy Lélek vagyunk, benned, ó, áldott Szentháromság.” Több fontos és nehéz kérdésben kellett konszenzusra jutni, és a véleménykülönbségek ellenére megszületett egységes döntések a Lélek munkájának gyümölcsei voltak. Irányelveink között szerepel küldetésünk újragondolása karizmánk fényében és az új társadalmi kihívásoknak megfelelően. Hivatásunkban megújulva térünk vissza „a puszták rejtekéből az élet centrumába”, hogy új utakat keressünk apostoli életünkben.
Nagy öröm számomra is, hogy az erdélyi kerület elöljárójaként részt vehettem ezen a kegyelmi eseményen, és az ebből fakadó új lendületet egyházmegyénkben szeretnénk kamatoztatni. Alapításunk 100. évfordulójára készülve előttünk járó és itt szolgáló testvéreink élete inspirál és bátorít arra, hogy Auguszta testvér szavaival mondjuk mi is: most tudok egész lélekkel a kötelességemnek élni. Ebben egyáltalán nem zavar az a bizonytalanság, hogy meddig. Talán csak ma még, de egész lélekkel akarom megtenni, amit mára nézve kötelességemnek látok… Hogy mennyi életkedv kezd feltámadni bennem, csak csodálom. Mint lelkiéletem kezdetén…
Dr. Homa Ildikó
kerületi elöljáró
