Egy dologban azt hiszem, egyetérthetünk: szeszélyes nyarunk van. A kánikulát felváltó viharos esőzések sok kárt, tragédiát okoztak, gondoljunk a hazai árvízkárokra, akár a belgiumi, németországi tragédiák övezte árvízre. Valahogy rá kell jönnünk, hogy nem elég a saját kertünket, környezetünket nézni, hanem meg kell tanulnunk globálisan gondolkodni.
Szeretem Szászfenesnek azt a részét, ahol lakunk: sok a zöld, élhető a környék, van homokozó a kicsiknek és füves rész is van sétálni, focizni. A Szamos is közel van, igaz, főleg áradások után annyi szemét érkezik vele, hogy olyankor hiába megy kukászacskóval sétálni az ember, a kisebb szemeteket csak összeszedi, de a víz közepén úszó műbőr fotelt kissé nehéz bezacskózni, kukába dobni. Ahogy a töménytelen mennyiségű, vízben libegő pillepalackot, egyéb műanyagot sem.
Szamos-part Szászfenesen
Szép dolog, ha egy helység fejlődik. Az említett nagyközség fejlődik, rohamosan. Az elmúlt héten derült ki, hogy a következő hónapokban a lakásunk elé és mögé is épülni fog lakás (egyik a homokozó helyére).
A homokozót olykor nem a gyermekek használják: Szászfenes a falu és város találkozása
Magában az építkezésben nincs is semmi különös, hacsak az nem, hogy lassan belefulladunk a betonba… és csodálkozunk, hogy hőség esetén nem kapunk levegőt. Építkezés esetén fa és zöldövezet csak a tervrajzon szerepel, s az sajnos nem tisztítja, frissíti a levegőt. A tömbház mellé a fél méter helyre a lakók jóvoltából beszuszakolt két tujafa sem ment meg az esőzések során keletkezett árvíztől. Ehhez nem kellene kitermelni az összes erdőt, vagy legalább hagyni kellene, hogy a természet megoldhassa a regenerálódást. Néha úgy érzi az ember, a vezetőség tagjait el kellene küldeni néhány napos kirándulásra valahová, ahol működik a várostervezés, lenne, amit tanulni… Ha Kolozsvár környéki erdőkbe indulunk sétára, többhavi kihagyás után mindig meglepődhetünk, hogy újabb tisztások vannak kerítéssel körbekerítve, jelezve: magánterület. S csak idő kérdése, hogy mikor, ki, mit fog építeni oda. Azt már ne is kérdezzük: miért? Tudjuk, hogy fontosak az anyagiak. De tényleg mindennél fontosabbak?
Holnap ünnepeljük a nagyszülők és idősek vasárnapját. Gondolkodjunk el azon egy pillanatra, milyen állapotban volt a Föld, amikor nagyszüleink viselték gondját, s hol tart most? Hogy bántak vele ők, és hogyan mi?
„Állj meg, kapcsold ki a mobilt, pihenj, szemléld a természetet, imádkozz!” – mondta Ferenc pápa legutóbb a déli Úrangyala imádság után. Vigyázzunk rá, hogy maradjon, amit szemlélni akkor is, amikor magunk is nagyszülőkorban leszünk.
