A személyes találkozások és a gyermekek öröme arra motivál, hogy jövőre is megszervezzük ezt a sikeres biblia- és gitártábort – mesélte lelkesen Mihály Balázs micskei plébános, írja a Nagyváradi Egyházmegye honlapja. Július 15–18. között élettel, gyerekzsivajjal telt meg a plébánia és környéke, voltak résztvevők, akik „a jókedv hírére” menet közben csatlakoztak a csapathoz.
Az első napok hangulatát Kosztándi Mihály egyháztanácsos „örökítette meg” beszámolójában: „Csütörtök reggel nagy jövés-menés volt észlelhető a micskei római katolikus plébánia körül. Ekkor érkeztek ugyanis a gyerekek a biblia- és gitártáborba, ami a magyarországi Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és mások anyagi támogatásával valósult meg.
Nagy kíváncsiság és izgulás közepette érkeztek Micskéről, Tótiból és Szentjobbról a gyerekek, felekezeti hovatartozástól függetlenül, jóval meghaladva az induláskor max. 30 főre eltervezett létszámot. Az első napon több mint 45-ön jelentkeztek. Utóbb olyanok is akadtak, akik a jókedv hírére, napközben csatlakoztak a csoporthoz. A kezdeti izgulás már a regisztráció után elmúlt, és a gyerekek nagy érdeklődéssel kapcsolódtak be a szentjobbi gyerekotthonból jött kedvesnővérek és a plébános által szervezett és irányított két munkacsoportba. Az ismerkedés után két csoportot alkottak (kicsik és nagyok), majd a nagyok a helyi Jézus Szíve tiszteletére felszentelt templomban kezdték el a gitársulit, a kicsik pedig kézműves foglalkozással és különféle játékokkal szórakoztak.
Míg a templomból egyre szebb akkordok kezdtek kiszűrődni a gitárosok hangszereiből, addig az udvaron a jókedv uralkodott, hiszen akiknek nem volt kedve kézműveskedni, azok előkerítették a focilabdát és a kertben kialakított focipályán már ott is csatázott a két csapat. Szünetben sem volt megállás, hiszen a gitárosok csatlakoztak a focistákhoz, és a végén már akkorára duzzadt a két csapat, hogy nem fértek a pályán. Szünet után foglalkozást cseréltek a csoportok, és a kicsik mentek be a templomba gitározni. A nagyok az udvaron a nagy diófa árnyéka alatt énekeket tanultak és gyakorolták a gitározást, hiszen a délután 5 órai szentmisére – ahol nekik kellett az énekeket szolgáltatni – magát a püspök urat várták.
Mondanom sem kell, hogy az 1 órakor megérkezett finom, kiadós ebédnek mindenki nagyon megörült, és farkaséhesen telepedtek az asztalok köré. Meglepetésként egy tóti család jóvoltából megérkezett a jó hideg fagylalt, amelyet senki sem utasított el. Délután sem apadt a jókedv, mert szabadabb programot engedtek a szervezők, de minden gyerek megtalálta a temperamentumához legközelebb álló időtöltést. Egyesek a gitározásra, éneklésre, beszélgetésre fordították az időt kisebb-nagyobb csoportokban a fák hűvöse alatt, míg mások inkább a focizásban, kézműves foglalkozásban, vagy éppen a »bandázásban« lelték örömüket. Egyetlen dolgot nem láttam, éspedig olyan résztvevőt, aki magában üldögélve a telefonját nyomogatta volna.
Ahogy közeledett a délután 5 óra, úgy nőtt az izgalom, és egyre hűségesebben próbálták az énekeket, várván a találkozást a püspökkel. A tábornyitó szentmisére szép számban jöttek szülők, nagyszülők, és érdeklődéssel hallgatták a felolvasott igéből kiemelt, három szóra alapozott prédikációt: »Jöjjetek hozzám mindnyájan« – ami ezzel a táborral meg is valósult. A szertartás végén minden gyermek külön püspöki áldásban részesült, és így tértek haza otthonaikba.
Az első fárasztó nap után úgy gondoltam, hogy lesznek gyerekek, akik másnap már inkább otthon maradnak, de a péntek reggeli nagy, körben álló napindító játéknál 48 gyereket számoltam meg. A jókedv pedig 100-asnak tűnt. Minden jel arra mutat, hogy ez a nap folyamán még fokozódik.”
Nemcsak fokozódott a hangulat és a jókedv, hanem ki is tartott a tábor végéig. Talán a felnőttek – Mihály Balázs plébános, Szerafina és Blanka nővér – még inkább elfáradtak, mint a pajkos gyerekek, egy dologban azonban egyetértenek: lelkiekben mindannyian töltekeztek a tábor ideje alatt. „Tizenöt éves papi szolgálatom alatt először szerveztem meg ezt a tábort, és Micske is első alkalommal adott otthont ennek a tábornak. Nagy öröm volt számomra, hogy a nővérek segítségével a záró szentmisére már minden gyermek gitározott, ahol pedig nehezebb akkordok voltak, a kisebbek tapsoltak” – meséli a plébános.
A résztvevők további beszámolóit elolvashatják a Nagyváradi Egyházmegye honlapján.
