A boldogságkeresés rabságában

A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Papi Továbbképzési Program keretében kétnapos képzést tartottak július 2-3-án a székelykeresztúri Szent Kereszt -plébánia mellett működő Tertulianus Tanulmányi Házban Hargita Megye Tanácsának támogatásával. A hit és lélektan kölcsönhatására épített program során Sisak Imola klinikai főpszichológus, pszichoterapeuta vezetésével a résztvevők a hit szemszögén keresztül járták körül a boldogság fogalmát, a különféle boldogság-mítoszokat, feltérképezték a hit adta lehetőségeket a testi-lelki-szellemi egészség és egyensúly elérésében és megtartásában.

Az interaktív, tapasztalati jellegű képzés informatív szempontból és lelki téren egyaránt gazdagította a jelenlevőket, rávilágított a hit szerepére az emberi test, lélek, szellem megbetegedésében és gyógyulásában, valamint konkrét lépéseket ajánlott a teljesebb, boldogabb élet útján. A jelenlevő papok véleménye szerint „a képzés rólunk szólt, szakszerű volt és gyakorlatias, az előadó olyan magyarázatokkal és hasonlatokkal élt, melyek könnyen érthetővé tették a fogalmakat,” „belső erősődést jelentett”, „hozzásegített felismerni a boldogságkeresés buktatóit, a boldogság útjában álló akadályokat”, „segített másként tekinteni az emberekre, jobban megérteni a problémáikat”. Volt, akiben megszületett, másokban pedig megerősödött a felismerés: felesleges időt és energiát pazarolni arra, hogy különböző dolgokban keressük a boldogságot, hiszen ez nem abban rejlik, amit tárgyi tulajdonként megszerezni és birtokolni tudunk, hanem abban, amit magunkban hordozunk, a magunk és mások belső értékeiben, a hitben, Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunkban. Fontos elengedni a különböző külső ráhatásokat is, a görcsös igyekezetet, megfelelni mások elvárásainak. „Rájöttem, hogy a boldogság abban is áll, hogy nem engedjük, hogy mások véleménye befolyásoljon, irányítson”, vallotta az egyik résztvevő, akinek egy másik meglátásában osztoztak társai is: a lelkipásztorok számára különösen fontos és szükséges ilyen jellegű képzéseken részt venni, hiszen egy paptól útmutatást várnak az emberek, akár éppen a boldogság keresésének kérdésében is, „ezért fontos, hogy mi magunk is keressük erre a helyes válaszokat”.

A bensőséges hangulatú képzés „segített abban is, hogy személyes élményeinket, tapasztalatainkat egymás között nyíltan meg tudjuk osztani és ezáltal is új rálátást kaphattunk önmagunkra, lelkipásztori munkánkra”, összegezték egybehangzóan a résztvevő papok, akik mindannyian örömmel viszik magukkal a hallottakat, tudatosan építik be munkájukba, például jegyeskurzus során, prédikációkba, egyéni lelki beszélgetésekbe. Nem mellékes felismerés volt az is, hogy mennyire fontos – minden ember, de különösen azok számára, aki egy közösségben vezető szereppel bírnak, akik lelki vezetők, kísérők – helyes önismerettel rendelkezni, tudatosan és folyamatosan törődni azzal, hogy „rendben legyünk”, hiszen ezáltal ismerhetjük fel és érthetjük meg más emberek gondját-baját, egyéni boldogságvágyát. Istenben gyökerező, hitünkben megtalált, megélt boldogságunk, saját életpéldánk által segíthetünk másoknak út- és boldogságkeresésükben.