Az ötödik zsolozsmatábort tartották meg Szárhegyen, a ferences templomban és kolostorban július 1-4 között. Ez alkalommal több mint ötven felnőtt és közel negyven gyerek vett részt a zsolozsmatáboron.
A program csütörtök este kezdődött Juliánusz testvér bevezető gondolataival, énekpróbával és szentmisével. Minden egyes nap teljes zsolozsmáját együtt végezték, énekelték a résztvevők. Az éjszakai imaóra (matutinum) éjjel két órakor volt, aztán a reggeli dicséret (laudes), délelőtti imaóra (tertia), ünnepélyes szentmise, déli imaóra (sexta), délutáni imaóra (nona), esti dicséret (vesperas) és a befejező imaóra (completorium) adta a nap keretét. Péntek és szombat délelőtt és délután még egy-egy előadás is elhangzott az imáról (fr. Gegő Juliánusz OFM), a 90. zsoltárról (Gaál Eszter Budapestről), a laudesről (fr. Salivai Gábriel OFM) és a zsolozsmáról (Ilyés Zsolt-Csíkszentlélekről).
Amikor nem volt közös ima a templomban, azokban az időkben mindig olvasta, imádkozta a zsoltárokat a templomban éjjel és nappal. Így tehát a zsolozsmatábor ideje alatt csütörtök estétől vasárnap délig megszakítás nélkül hangzott az ima a fölséges Isten színe előtt.
A gyerekeknek különösen az előadások ideje alatt, de más szabad időben külön kézműves foglalkozásokat tartottak.
A zsolozsmatábor nappali templomi programjába bárki más is személyes is belekapcsolódhatott.
Mivel ez a zsolozsmatábor Kájoni János nyughelye fölött zajlott, ugyanis Kájoni János a templom földjében nyugszik, a Hargita Megyei Kulturális Egyesület elhozta Szárhegyre a Kájoniról szóló képes kiállítását.
Köszönet mindenkinek, akik a tábor szervezésében és lebonyolításában fáradoztak. Köszönet a támogatóknak is, a helyi önkormányzatnak a BGA-nak, hogy anyagi is más eszközök által segítettek e tábor létrejöttében.
A zsolozsmatábor olyan, mint egy lelkigyakorlat. Jó alkalom arra, hogy megtanuljuk, hogy hogyan váljunk eggyé a nagy áldozatbemutatóval, Krisztussal, egyesülve az ő lelkületével, véle és általa bemutatva a dicséret Istennek, az Atyának.
Jézus a szenvedésének előestéjén, a Getszemeni kertben azt mondta az apostoloknak: „Még egy órát sem tudtok virrasztani?” „Imádkozzatok és virrasszatok, hogy kísértésbe ne essetek!” Az Úr Jézus az, aki lélekben és igazságban imádja az Atyát. És hív minket is, hogy vele együtt imádjuk az Atyát.
Természetesen ismerjük a magunk gyengeségeit, de nemcsak a magunk, hanem mások gyengeségeit is. De ennél a pontnál nem szabad megrekednünk, hanem tovább kell lépnünk, mi több, segítenünk kell egymást az Istenhez vezető úton. De nem csupán mi magunk segítünk egymáson, hanem Krisztus is segíteni akar rajtunk. Mindaz, ami bénaságot, megrekedést okoz bennünk, ami megakadályoz minket, hogy Istenhez, az Atyához tudjunk közeledni: Jézus mindezektől megszabadít minket. Jézus örömmel akar segíteni, hisz mi még azt sem tudjuk, hogyan kell imádkozni. Megtanít, hogy szent félelemmel el tudjuk kezdeni dicsőíteni az Istent.
Akik eljöttek a zsolozsmatáborra, azért jöttek, hogy lehetőséget kapjanak arra, hogy jól és helyesen tudjanak imádkozni, Krisztus lelkületével, véle egyesülve „lélekben és igazságban” imádni az Atyát. Ez az imádság nem csupán a szép énekhangon való éneklést jelenti, hanem elsősorban azt az igyekezetet, hogy minden lélegzetvételünk imádsággá legyen.
Az imádság által valójában Isten elé állunk. Lényegében az életünk értelmével és céljával találkozunk az imádság által. Nem is lehet más a mi életünknek az értelme, célja, mint Isten elé állni, és hogy odavezessünk másokat is Isten elé. Itt az ideje, hogy ezt tegyük, és hogy ezt tanítsuk másoknak is.
Fontos tehát, hogy újra felfedezzük az Úrral töltött hosszú és türelmes virrasztásoknak az értékét, hogy elcsöndesedve újra leboruljunk az Úr előtt, szent félelemmel és tisztelettel kapcsolódjunk bele a szent liturgiába, amely nem színházi, emberi produkció, hanem Istennek a műve bennünk és általunk.
Fr. Laczkó-Dávid Anaklét OFM
Fotók: Suciu Dorottya
